villanyáram

Az első, nagy mennyiségű elektromos töltés tárolására alkalmas eszköz a leideni palack volt, amelyet 1745-ben talált föl Pieter van Musschenbroek leideni fizikus. A részben vízzel töltött palackban jelentős mennyiségű töltés tárolására képes vastag drót helyezkedett el. A drót egyik vége átnyúlt a palackot lezáró dugón, s egy dörzs- és sztatikus elektromosságot gerjesztő készülékkel állt összeköttetésben. Nem sokkal a találmány létrejötte után Európa-szerte "elektrikusok" keresték kenyerüket állatok áramütéssel való elpusztításával és más mutatványok végrehajtásával. Az egyik franciaországi bemutatón vasból készült huzalt csatlakoztattak egy sor karthauzi szerzetesre; amikor kisütötték a leideni palackot, a fehér ruhás barátok egyszerre ugrottak a levegőbe. A frivolságok gondolkodásra késztettek. Az egyesült államokbeli Ben Franklinnek és az angliai Joseph Priestleynek hála, rohamléptekkel haladtak a kísérletek, és lázasan folyt az elméleti háttér kidolgozása. A 19. század közepére az elektromosság tanulmányozása precíz, kvantitatív tudománnyá vált, amely kikövezte az utat a ma mindnyájunk által természetesnek vett technikai eszközökhöz.
Szükségünk van az elektromosságra, hogy nyáron hűvös, télen meleg környezetet teremtsünk magunk körül, bár őseink megdöbbennének azon, mily pazarló módon tesszük ezt. Villanyárammal főzünk, később fogyasztandó ételeinket mélyhűtőben tároljuk. Elektromos energiát használunk a közlekedésben, a távközlésben, mindennapi szórakozásunk során, és életvitelünk ma már nem függ attól, hogy mikor kel és nyugszik a Nap. A legfőbb emberi vágyak közül úgy tűnik, hogy csak a nemi életre van jó hatással az áramszünet.