A tudományos módszernek köszönhetően jött létre a világot átalakító tudomány és technika. A tudományos módszer megfigyelésből vagy kísérletből származó empirikus adatokra támaszkodik.
A görögök egykor azt hitték, hogy a világegyetem rendezett struktúra, és szabályos mintákat mutat. Ezt a gondolatot először a milétoszi Thalész fejtette ki a Kr. e. 6. században. Arisztotelésznek (Kr. e. 4. század) tulajdonítják, hogy saját megfigyeléseire alapozva kifejlesztette a természeti világ rendszertanát. A megfigyelés központi szerepet játszott a csillagászatban is: Hipparkhosz, az antik világ legnagyobb megfigyelő csillagásza (Kr. e. 146-127 között tevékenykedett), a világegyetem heliocentrikus elképzelését saját megfigyelései alapján vetette el. Leginkább a tavaszpont precessziós mozgásának fölfedezéséről ismert.
A görögök azonban nem folytattak ellenőrzött kísérleteket, ami a tudományos módszer nélkülözhetetlen része a tudomány más területein, például a fizikában.
