elem

Az elem, az utóbbi néhány milliárd évben az első jelentősebb hordozható energiacsomag.
Amikor az egyszerű prokarióta szervezetek több milliárd éve szert tettek a mitokondriumokra, ez a bámulatosan hatékony, hordozható energiatermelő eszköz tervezőműhelyt nyitott meg a többsejtes élet számtalan faja számára. Sok többsejtű állatban összetett idegrendszer fejlődött ki, s ez először adott szemeket és füleket a bolygónak, nagyságrendekkel kitágítva az élet episztemikus horizontjait. Az egyszerű elem és kifinomultabb üzemanyagcella leszármazottai azzal, hogy energiát szolgáltatnak az önálló, hordozható, elektromos hálózattól független műszaki termékek káprázatos sokféleségének, már elindították a fejlesztések hasonlóan forradalmi zuhatagát.
Politikai szempontból a tranzisztoros rádió és a mobiltelefon minden korábbinál hatékonyabb fegyvernek bizonyul a diktatúrák ellen, mivel reménytelenné teszi az információ központi ellenőrzését. Érzékszerveink autonóm kiterjesztésével (gondoljunk például arra, miként forradalmasították a videokamerák a tudományos adatgyűjtési lehetőségeket) az elemek alapvető tökéletesedéseket tesznek lehetővé fajunk ismeretelméleti felépítésében.
A tudományos és a technikai robbanás - ennek köszönhetjük a világűr meghódítását, és ez mentheti meg bolygónkat egy végzetes összeütközéstől - attól függ, tudunk-e korlátlanul kinyerni és tárolni elektromos energiát. Az elektromosság működteti automatizált eszközeink érzékelőit (kamerák, mikrofonok, gyorsulásmérők, rádió-vevőkészülékek, ütközésdetektorok stb.) és végrehajtó egységeit (motorok, tekercsek, kapcsolók), és ha e szellemi gyermekeink a napfény (vagy a plutónium) energiáját fölhasználva működnek majd, akkor is szükségük lesz elemekre az energia kívánt ideig való tárolásához. Sol Spiegelman egyszer azt mondta: "A nukleinsavak föltalálták az embereket azért, hogy akár még a Holdon is képesek legyenek szaporítani önmagukat:' Az emberek viszont föltalálták az elemeket, hogy ezt az utat valóban bejárhassuk.
Az elemek még mindig nem veszik föl a versenyt a mitokondriális ATP-rendszerrel - egy egészséges ember egy hétig is képes hegyet mászni egy hátizsákkal újratöltés nélkül, egy robot meg sem tudná közelíteni ezt a teljesítményt -, de a képességek új és különféle bőségszaruját nyitották föl.

széna

Az elmúlt kétezer év legfontosabb találmánya a széna volt. A görögök és a rómaiak klasszikus világában és még korábbi időkben nem volt széna. Civilizáció csak meleg éghajlatú területeken létezhetett, ahol a lovak télen is legelhettek. Ahol télen nem nőtt fű, nem lehetett lovakat tartani, lovak nélkül pedig nem alakulhatott ki városi civilizáció. Valamikor az ún. sötét középkorban egy ismeretlen géniusz föltalálta a szénát, az erdőket mezőkké változtatták, a szénát lekaszálták és raktározták, s a civilizáció északra, az Alpokon túlra húzódott. Így tehát Bécset és Párizst, Londont és Berlint, majd később Moszkvát és New Yorkot a szénának köszönhetjük.

papírkészítés

Kr. u. 105-ben Csai Lun különféle papírmintákat nyújtott át Ho Ti kínai császárnak. Csai Lun a kínai császári udvar tagja volt, és kezdetleges papírja tekinthető az emberiség legjelentősebb találmányának - az internet előfutárának. Noha a jelenlegi régészeti bizonyítékok a papírkészítés tényleges föltalálását két évszázaddal korábbra teszik, és ez így átnyúlik időkeretünk határain, Csai Lun fontos szerepet játszott e forradalmi változást előidéző anyag fejlesztésében. Kína után Korea és Japán szintén megismerte a papírgyártás titkát. A kínai mesterek révén Közép-Ázsiába és Perzsiába is eljutott a kézzel készített papír, ahonnét kereskedők szállították ezt a terméket Indiába.

az olvasószemüveg

A legfontosabb találmány az olvasószemüveg. Kétszeresére növelte minden olvasó ember aktív élettartamát, és azokét is, akiknek munkájához éles szemre van szükségük - és megakadályozta, hogy a világot a negyven év alatti emberek uralják. :D

a digitális bit

A kommunikáció technikai fejlődése - az agyagtábláktól a papiruszig, a cserélhető betűs nyomdagépig - befolyásolta a társadalom alakulását, és ez a fejlődés egyre gyorsabb. A felhalmozott emberi tudás szinte egyik napról a másikra szétosztott digitális archívumban kristályosodik ki.
A képek és a zene, akárcsak a szöveg, átváltódott az általánosan elfogadott információvalutára, a digitális bitre, amely talán az elmúlt kétezer év legnagyobb felfedezése. Az irattári tárolás más formáival ellentétben a bitek örökkévalók. Az agyag összetörik, a papirusz szétmállik, és a festmények megsötétednek, de a digitális dokumentumban tárolt információ független a tárolására használt médiumtól, és tökéletesen másolható.
A következő évezredben ez a digitális archívum oly módokon nő tovább, amelyeket még el sem tudunk képzelni, nagymértékben gyarapítva azt, amit egyetlen ember az élete folyamán megvalósíthat, és amit kultúránk kollektíven föl tud fedezni a világról és saját magunkról.

a találmányokat lehetővé tevő társadalmi struktúrák

Hogyan választhatjuk ki jó eséllyel az elmúlt korok legjelentősebb találmányát? Az igazán nagy dolgok - nyelv, tűz, kőszerszámok, mezőgazdaság, művészet - sokkal régebbiek. Az utóbbi két évezredben pedig századunk olyan sok találmányt látott, hogy alig lehet kitalálni, melyik emelkedik a többi fölé. A nyomdagép? A számítógép? Az atombomba?
Némi töprengés után az ember megkísérel valami nagyokos választ adni, és azt alátámasztani egy komolynak tűnő okfejtéssel. "Az Ezersziget öntet! Azért, mert..." :):)
Nos, ha a találmányok jelentősek, akkor biztosan még jelentősebb volt azoknak a társadalmi struktúráknak a feltalálása, amelyek lehetővé tették az új találmányok folyamatos áramát. Állítólag Edison volt az első, aki üzletté alakította a feltalálást. Mindennap besétált a laboratóriumába, és azt kérdezte: "O. K. ma mit találunk föl?"Az alapot azonban már korábban lerakták. Talán a szabadalmi iroda feltalálása volt a kulcslépés? Vagy még jobban visszamenve az időben, Francis Bacon 1627-ben megjelent New Atlantis (Új Atlantisz) című könyve, amely látomásszerűen fölvázolja azt a technoparadicsomot, amelyet most valamennyien oly szorgosan próbálunk fölépíteni?
Mihelyt módszeresen hozzálátunk minden elképzelhető dolog feltaláláshoz, az egyedi feltalálások elvesztik jelentőségüket.

a kengyel és a hám

Bármilyen földhöz ragadtnak is tűnhet, a lónak köszönhetünk két olyan technikailag igénytelen találmányt, amely a világ szinte valamennyi nagy civilizációjának fejlődésében felmérhetetlen szerepet játszott: ez a kengyel és a hám.
A kengyel egészen a Kr. u. első évszázadokig ismeretlen volt, de mihelyt széleskörűen elterjedt a használata, a lovas katonák szabadon forgathatták a lándzsát, az íjászok pedig némi gyakorlás után a nyeregből is ki tudták lőni a nyilaikat. Ez nemcsak azt tette lehetővé, hogy gyakorlatlan, földművelő parasztokat is besorozhattak lovasnak, hanem a korábbinál nagyobb védelmet nyújtó páncélzatot is használhattak. Az utóbbi miatt erősebb lovak tenyésztésébe fogtak, amelyek elbírták a lovag és a fegyverzet súlyát. Észak-Európában a középkorban igáslovak váltották fel a szarvasmarhákat a szántásban és a tehervontatásban, és kezdetét vette, amit Juliet Clutton-Brock 1992-es Horse Power (Lóerő) című könyvében lókorszaknak nevez. E könyv szerzője szerint a gyökeres változások nem csupán a kengyel elterjedése miatt következtek be, hanem a hám feltalálásának is köszönhetően. Ez utóbbit a nyakszíj helyett használták a ló befogási módszereként, így lehetővé téve, hogy a lovak nagyobb hatékonysággal húzzák a terheket.
Lynn White az 1962-ben közreadott, Medieval Technology and Social Change (A középkori technológia és a társadalmi változás) című tanulmányában amellett érvelt, hogy e változások következtében a ló döntő szerepet játszott a civilizáció fejlődésében: tőle függött a távolsági közlekedés, a mezőgazdaság, az ipar, a hadviselés, a vadászat, a lovagi intézmény - valójában a feudális társadalom egész felépítése. Egyik nagyhatású, provokatívabb állítása szerint sok földművelő paraszt, aki korábban kis tanyákon élt a földjei közelében, két-háromszáz családból álló falvakba kezdett tömörülni. Ezenkívül természetesen a lovagok seregei nekivághattak a világnak, és nemzetek sorsát megváltoztató csatákba bocsátkozhattak.

A harminchárom éves, angol protestáns kalendárium 2.rész

Az 1580-as években a 77. hosszúsági kör mentén húzódó lakott területek (az Antillák, Peru stb.) spanyol - ebből következően - katolikus fennhatóság alatt álltak. Ahhoz, hogy elragadják Isten hosszúsági körének egy részét és megalapítsanak egy Új-Albiont, ami lehetővé tenné számukra a rivális "tökéletes keresztyén naptár" bevezetését, Anglia különféle expedíciókat vezetett, amelyeket a történészek azóta is félreértelmeznek: azt gondolják, hogy csupán új területek és új termékek felkutatása céljából indultak útnak. A valódi indíték egészen más volt: a kalendáriumi meridián egy darabjának elragadása azért, hogy a Gergely-naptárnál jobb kalendáriumot vezethessenek be, olyan fegyvert, amellyel a protestantizmus oldalára állíthatják a tétovázó keresztény európai államokat. 1585-ben, az előző évben vezetett előkészítő expedíció után, az angol gyarmatosítókat elküldték a mai Észak-Carolina partja mentén fekvő Roanoke-szigetre. Az ún. Elveszett kolónia furcsa hely volt ahhoz, hogy innen kezdjék az Újvilág gyarmatosítását, viszont kitűnő helynek számított a hosszúság meghatározásához szükséges csillagászati vizsgálatok elvégzéséhez és ily módon annak eldöntéséhez, milyen messze kell lennie Új-Albionnak a szárazföld belsejében. Ehhez hasonlóan a James folyón 60 mérföldre fölfelé fekvő Jamestown-sziget 1607-es kiválasztása pihent agyú ötletnek tűnik a letelepedés szempontjából. Miért nem kint a Chesapeake-öbölben és a helyi algonkinok támadásaitól távol kerestek megfelelő területet? A választás azonban értelmet nyer, ha azt a mindennél fontosabb szükséget tekintjük, hogy megszerezzék Isten hosszúsági körének egy darabkáját. Az angoloknak sikerült megvetniük a lábukat a talpalatnyi helyen, Old Virginny növekedett, és később más gyarmatosítók érkeztek Új-Angliába, s Új-Amszterdamot is elragadták a hollandoktól. Ezek a későbbi haszonelvű fejlemények azonban nem tükrözik jobban a Roanoke- és a Jamestown-szigetre vezetett angol expedíciók eredeti célját, mint az, miszerint az Eiffel-tornyot azért építették, hogy támasztékot nyújtson a most a csúcsán álló sok rádióantennának.
Végül az angolok nem fedték fel Raleigh amerikai kalandjainak és a balvégzetű Jamestown-kolóniába irányuló hatalmas befektetés elsődleges motivációját, és mindez a mai napig tulajdonképpen tisztázásra vár. De ha az angolok soha nem találták volna fel a be nem vezetett 33 éves protestáns kalendáriumukat, akkor az USA nem létezne jelenlegi formájában, és a tudomány, a technika és a kultúra az elmúlt néhány évszázadban teljesen más irányba fejlődött volna.

A harminchárom éves, angol protestáns kalendárium 1.rész

A mostani és a korábbi évek valamennyi technikai alkotását előbb-utóbb mindenképpen föltalálták volna, és azok minden esetben az ötletek puszta alkalmazásai. Egy ötlet jelentős lehet akkor is, ha nem vezet közvetlenül fizikai találmányhoz; az aktuális összefüggésben magát az ideát is találmánynak lehet tekinteni. Ráadásul az, hogy miként jutottunk el oda, ahol vagyunk, a történelemben elágazódásokat létrehozó, sok, jelentős gondolat eredménye. Valaki azt is állíthatná, hogy minél régebbiek az elágazási pontok, annál jelentősebbek (ha nem élt volna Nagy Sándor, Nagy Károly és Hódító Vilmos, Hitler se lett volna). De az érvelésnek ez a formája reductio ad absurdumhoz vezet. Feltehetjük a következő kérdést: "Hogyan jutottunk oda, ahol most vagyunk?" Vagyis hogyan lett az Amerikai Egyesült Államok a világ jelentős részének erőműve, gazdaságilag, a tudományos élet szempontjából, technikailag, mitológiailag, kulturálisan (legalábbis, ami a tömegkultúrát illeti), eszménykép tekintetében. Azt az elágazási pontot vizsgáljuk tehát, amely az USA létrejöttéhez vezetett. Ne a Függetlenségi Nyilatkozatra gondoljunk, hanem arra, hogy "mi késztette az angolokat elsőként arra, hogy útnak induljanak, és letelepedjenek Észak-Amerika atlanti partvidékén".
A blog címében szereplő kérdésre egy Kaliforniában élő brit matematikus, Simon Cassidy vetette fel válaszként a protestáns kalendáriumot. Íme a történet. Amikor a katolikus egyház 1582-ben, XIII. Gergely pápa uralkodása alatt naptárreformot vezetett be, a második legjobb megoldás mellett döntött a probléma orvoslására. Ahhoz, hogy ezt megértsük, tisztában kell lennünk azzal, miszerint az egész keresztény naptár ügye a húsvét időpontja kiszámításán múlik, ami a tavaszi napéjegyenlőség időpontjától függ. Ezt az egyház március 21-ében határozta meg, a Nap égen elfoglalt helyzetétől függetlenül; ehhez hasonlóan a húsvét kiszámításához használt egyházi holdfázis kevés figyelmet szentel a valódi, égi holdfázisnak. Csillagászati szempontból nézve a dolgot a Gergely-naptárban a napéjegyenlőség március 19-e és 21-e között több mint 53 órás intervallumban ingadozik az egész 400 éves szökőévciklust tekintve. Azaz a Gergely-féle szökőévszabály (nincs szökőnap a 100-zal osztható, de 400-zal nem osztható években) 400 év alatt 97 plusz napot produkál, és ez elég jól, bár nem egészen tökéletesen, megfelel annak, hogy az átlagos évhosszat a kívánt érték közelében tartsák. 1901 és 2099 között négyévente van szökőnap (2000 nem esik ki, és 366 napos), aminek az a következménye, hogy fokozatos eltolódás van a napéjegyenlőség időpontjában, a teljes intervallum az említett 53 óra. Ez ahhoz vezet, hogy a csillagászati napéjegyenlőség az említett három dátum egyikére esik, ezt az eltérést a hosszú időciklus (400 év) okozza. Az egyházi szabály egyszerűen nem vesz tudomást erről, és ehelyett március 21-ét rögzíti örökös dátumként.
Vallási nézőpontból sokkal kívánatosabb lenne egy olyan naptár, amely - rövidebb ciklust alkalmazva - mindig ugyanazon napra kényszerítené a napéjegyenlőséget. Már Kr. u. 1079-ben Omar Khajjam kimutatta, hogy 8 szökőév egy 33 éves ciklusban kiváló közelítést ad a tavaszi napéjegyenlőségek között mért évhez. Ez a 8/33 éves ciklus két szempontból is jobb: közelebb áll a valódi átlagos évhosszhoz és 24 órás intervallumon belül tartja a napéjegyenlőséget. XIII. Gergely tanácsadói tudták ezt, ám mégis a rosszabb, 97/400-as szökőévrendszert ajánlották, amelyet még mindig használunk. Talán arra gondoltak, hogy a protestánsok nem ismerik a 8/33-as elképzelést.
Angliában azonban ismerték! John Dee és mások (többek közt Thomas Harriot és Walter Raleigh) titokban előhozakodtak azzal a tervvel, hogy bevezessenek egy "tökéletes keresztyén naptárt" a 33 éves ciklus - Krisztus hagyományok szerinti élethossza - használatával. Ebben az időintervallumban hét négyéves ciklus található, ezek mindegyike 18 óránál valamivel kevesebb eltolódást okoz a napéjegyenlőségben. A gondot az egy 5 éves ciklus (a 29-33. évet magában foglaló) jelenti, melynek során a napéjegyenlőség a négy 365 napos év mindegyikében 5 óra 49 percet tolódik előre, mielőtt a következő szökőév a plusz napjával vissza nem állítja pontosan 24 órával. A mozgás teljes amplitúdója 23 óra 16 perc. Azt várhatnánk, hogy a 33 éves szökőévciklust használva egy 11 hosszúsági fok szélességű sávon (ami 44 perces időintervallumnak felel meg) bárhol egyetlen napon belül lehet tartani a napéjegyenlőség dátumát, vannak azonban más hatások is. A napéjegyenlőség idejében előfordul némi ingadozás. Ráadásul kritikus az, hogy a valódi Napot vagy az elméleti "középnapot" ("mean sun", innen a "Greenwich Mean Time", azaz a Greenwich-i középidő) használjuk-e, mivel az év folyamán a középidő akár 16 perccel is eltérhet az égen lévő Nap által jelzett valódi időtől. Ennek oka részben a Föld forgástengelyének ferdesége, részben a Föld pályájának eltérése a kör alaktól. Ez leszűkíti az ilyen naptári célra használt, elfogadható főmeridiánt. Ahhoz, hogy a 33 éves ciklus alatt egy naptári napon belül maradjon a napéjegyenlőség, gondosan kell kiválasztani a Meridiánt. A 16. század vége felé a nyugati hosszúság 77. foka volt a javallott hely - az "Isten hosszúsági köre". (A Föld forgásának lassulása az árapály-ellenállás - amely szökőmásodpercek beiktatását teszi szükségessé - és más kisebb eltérések miatt azóta nagyjából a nyugati hosszúság 75. fokára tolódott.)

Az általános iskoláztatás

Az oktatási folyamat elősegíti a találékonyság hatékony fejlesztését, a technológiai társadalom evolúcióját és a kultúra terjedését. Míg az elit számára már az ókor óta léteztek iskolák, annak felismerése, hogy a gyermekkor az élet egyedülálló időszaka - speciális iskoláztatással, társadalmi és érzelmi igényekkel és másfajta értékítélettel - viszonylag új keletű, és Rousseau-hoz, Freudhoz és Piaget-hez kötődik. Annak fölfedezése, hogy a gyermekek nem miniatűr felnőttek, sokkal humánusabb társadalomhoz és a tanuló fejlődési szintjéhez igazított oktatási programok kialakításához vezetett. Az általános iskoláztatás (sőt még a modern egyetem is) a gyerekek speciális igényeinek az említett megnövekedett elfogadásából született - és kényszerűségből is, hiszen az ipari forradalomnak szakképzett munkásokra, tudósokra és mérnökökre volt szüksége. A sokrétű modern technika és hozzákapcsolódóan a növekvő innováció miatt nagy számban van szükség kreatív elmékre és dolgozókra. A feladatok már nem oldhatók meg magányos zsenikkel.

A fogamzásgátló tabletta, a lőfegyver és a vízműépítés

Kezdjük a fogamzásgátló tablettával. Két okból is forradalmi. Először is hatalmas ugrást jelent az emberi termékenység szabályozására irányuló próbálkozások hatékonyságát tekintve. Effajta próbálkozások ugyanis minden ismert kultúrában föllelhetők, és valószínűleg több mint százezer évre nyúlnak vissza. A fogamzásgátló tabletta és a nők életében a később alkalmazott módszerek forradalmi változást idéznek elő a pubertáskortól a klimaxig szerte a világon, mivel az emberi népesség fele a termékenység szabályozásával maga irányíthatja életét a felnőttkorban.
Ráadásul a fogamzásgátló eszközök megmenthetik a Földet az emberi túlnépesedés már érzékelhető katasztrófájától, a tömeges szegénység, a járványok, a háborúk, a gyér erőforrásokért folyó heves összecsapások, a környezeti pusztítás és nagyarányú fajkipusztulás most tapasztalható és a jövőbeni szörnyű következményeitől.
Második találmány - mint az elmúlt kétezer év legjelentősebb technikai találmánya - a lőfegyver pontosabban a hatékonyabb gyilkoló technikák kifejlesztésére irányuló európai találmánysor: a hajóra szerelt ágyú, a spanyol trabuco és a brit Snider-puska - hogy csak néhány fegyvert említsünk az elmúlt századokból. Azok a tekintélyelvű európai társadalmak, amelyek népességét országuk erőforrásai már nem tudták eltartani, ezeknek az eszközöknek a birtokában tudtak újabb területeket, erőforrásokat szerezni és más népeket leigázni. Új területek megszerzése érdekében az európaiak koruk legmodernebb tengerészeti technológiáinak fölhasználásával épített hajókkal keltek át az Atlanti- és a Csendes-óceánon. Az európai hódítás jelentős következményei még a következő évezredben is szerepet játszanak majd bolygószeme az emberi élet minden területén.
Mai harmadik találmány a 19. század vége felé a vízműépítésben végbement forradalmi fejlesztés. Ezek oldották meg a városi élet évezredek óta fennálló legnagyobb problémáját: hogyan szállítsanak tiszta vizet, és miként távolítsák el az emberi szennyvizet egy nagy, városba tömörült településről. Míg a római vízvezetékek briliánsan megtervezett létesítmények voltak (és korszakuk metszi e tanulmány kétezer éves töréspontját), a közegészségügyben csupán nagyjából az egy évszázada bevezetett újítások tették lehetővé a Nagy-Britanniához és az Egyesült Államokhoz hasonló ipari társadalmakban, hogy a szennyezett ivóvízzel terjedő fertőző betegségek okozta halálozási arány radikálisan csökkenjen. A víz- és csatornahálózat kiépítésének köszönhetően nagyobb mértékben hosszabbodott meg az emberi élettartam, mint később az antibiotikumok révén.
Ez a technikai találmány csak lassan terjed el bolygószerte, mivel az anyagi és más erőforrások egyenlőtlen eloszlása gátat szab neki. Ennek ellenére - ironikus módon - a megnövekedett élettartam és a halálozási ráta (ha más változók nem hatnak rá) csökkenésének köszönhetően növekvő népszaporulat nagyban hozzájárul az emberi túlnépesedés jelenlegi kríziséhez. Ez még kritikusabbá teszi fajunk és az egész bolygó túlélése és jóléte szempontjából a két generációval később föltalált fejlett fogamzásgátló módszerek széles körű hozzáférhetőségét.

A számítógép és az atombomba

Az elmúlt kétezer év két legfontosabb találmánya a számítógép és az atombomba. A neolitikus forradalom óta a számítógép idézi elő a legnagyobb változást az emberi életben, hacsak a bomba végképp el nem pusztítja az emberi életet.

A televízió, különös tekintettel a párválasztási szokásokra

Nehéz a "legjelentősebb találmányról" beszélni, ha nem tesszük fel a kérdést: "milyen szempontból jelentős?"Az egyik kritérium lehet, például, megváltoztatta-e, és ha igen, milyen mértékben az emberi párválasztás szokásait. Az effajta változások ugyanis hatással lehetnek az egész faj további evolúciós folyamatára, halmozódó következményekkel az emberi élet jóformán minden aspektusára. E hatástartomány miatt élénk érdeklődés tárgya a tudósok között a biológusoktól és a genetikusoktól kezdve a pszichológusokig és a szociológusokig az, hogy ki kit választ párjának. Az emberek többsége élete során megházasodik, és a házasság befolyásolja a szociális trendeket, például a vagyoneloszlást. Az egyetemek és főiskolák úgy gyakorolnak hatást a párválasztásra, hogy hasonló egyéneket hoznak szoros közelségbe, ezáltal elősegítik a párválasztást. A szelektív párválasztási szokások befolyásolhatják a populáció genetikai szerkezetét a következő nemzedékekben: a perifériára szorultak nem szaporodnak; a kívánt tulajdonságokkal bírók pedig nagy valószínűséggel továbbadják génjeiket.
Noha az elmúlt kétezer évben sok találmány hatott az emberi párválasztásra, a legjelentősebbek közé a televíziót és a rokon médiát kell sorolni. A televízió megváltoztatta a státus és a tekintély kritériumait azzal, hogy egy pillanat alatt hírességeket kreált és meggyorsította a vezetők bukását. Egy ismeretlen pincér vagy pincérnő egy csapásra szenzációvá válhat a médiaszereplés következtében - ilyesmi aligha fordulhatott elő az emberiség korábbi evolúciós története folyamán. A hírnévvel több és kívánatosabb nemi partnerhez való hozzájutás társul, nagyságrendekkel több, mint amit őseink megtapasztalhattak.
A vizuális média feltehetőleg megnövelte a fizikai megjelenés fontosságát. A potenciális hitves külső megjelenésének jelentőségét az 1930-as évektől kezdve nagyjából évtizedenként dokumentálták Amerikában. Az idő előrehaladtával ennek jelentősége folyamatosan növekedett, napjainkban hozzávetőleg kétszer olyan fontos, mint a televízió megjelenése előtt. Másfelől viszont a fizikai megjelenés jelentősége felgyorsította a nemen belüli vetélkedést, különösen a nők körében. A gyomorpanaszok ugrásszerű emelkedése Amerikában - majd később Európában is - valószínűleg abból az elszabadult nemen belüli versengésből ered, amelynek oka a megjelenés, a külső fontossága. Másrészt a nemen belüli fokozott versengés ártalmasan hat az önbecsülésre, sőt talán még a meglévő párkapcsolatok minőségére is. A kutatások azt mutatják, hogy ha a nőket vonzó testű női modellek "sortüzének" vetik alá, az csökkenti önbecsülésüket. Ha férfiakat visznek vonzó női modellek közé, ez gyengíti az állandó partnerük iránt érzett elkötelezettségüket. Ennek következményeként általában romlik a pszichés jó közérzet, és fokozódik az elégedetlenség a meglévő kapcsolatokkal szemben.
Ezek és a kapcsolódó jelenségek erősen átalakították a szexualitás és a párválasztás természetét. Nem tudunk vagy nem akarunk visszamenni a médiaképek előtti korba; ezek megigéznek bennünket, fejlett pszichológiai mechanizmusainkat kiaknázva. És mivel a vizuális médiumok megváltoztathatják, hogy ki kit választ párjának, ezért örökre módosíthatják fajunk evolúciós pályáját.

a desztiláció

A desztilláció, az átalakítás nagy alkímiai felfedezése, amely a lét lényegének keresése közben született. Az alkímia az ősi Egyiptomban született. (Az arab al-khem jelentése: "az egyiptomi tudomány".) Az iszlámnak köszönhetően elterjedt Észak-Afrikában, és Andalúzia mór megszállásával a 10. században átjutott az európai kontinensre is. Az alkimisták többek közt úgy akarták megismerni a világot, hogy az elemek segítségével kívánták átalakítani az anyagot, eltávolítva a feleslegest, megtalálni a legtisztább esszenciát. Egyesek azt állítják, hogy az alkímia szülőatyja az egyiptomi Thot isten (akinek görög megfelelője Hermész). Mindketten a misztikus tudomány, az újjászületés és az átalakulás jelképei. Alkoholok desztillációjára az első bizonyítékot a 4. századi Kínában találjuk, ahol Ko Hung alkimista így írta le a cinóber higannyá alakítását: olyan "mint az egyszer erjesztett bor: nem lehet összehasonlítani a kristálytiszta, kilencszer erjesztett borral". Vajon a desztillációról beszél? Lehetségesnek tűnik; lepárlás nélkül ugyanis hogyan erjesztünk kilencszer egy bort? Akkorra az alexandriai görögök már fölfedezték, hogy forralással átalakíthatunk egy dolgot valami mássá. Plinius ír a terpentinnek a gyantától való elválasztására használt desztillálásról, Arisztotelész pedig részletesen elmondja, hogyan lehet ivóvízzé alakítani a tengervizet. Leszámítva azt, hogy az alkímia a modern tudomány és ipar alapja, vajon milyen változás következik be az emberben az égetett szeszes italok hatására.

a nyomtatás

A nyomdagép sokkal inkább megváltoztatta a világot, mint az elmúlt kétezer év bármely más találmánya. De miért gyakorolt ilyen óriási hatást egy ilyen egyszerű technológia? És miért nem talált ki senki különb helyettesítőt ötszáz év múltán sem?
A szöveg különleges volta lehet a válasz. Egyedülálló kapcsolatban áll az emberi elme fölépítésével, és központi szerepet játszott gondolataink és kultúránk fejlődésében. Ez a legnagyobb újítás harmadik hulláma, azé, amely a nyelv, a gondolkodás és a beszéd koevolúciójával kezdődött.
A beszéd lehetővé tette számunkra, hogy megosszuk és összehasonlítsuk a külső világ belső modelljeit, ez olyan képesség, ami hatalmas szelekciós előnyt nyújtott az emberi faj számára. Az akusztikus rezgések azonban kérészéletűek, pillanatokon belül olyan kérdésekké fakulnak, hogy ki, mit, mikor mondott.
Az írás a második hullám: akár egy jéghideg széllökés, röptében fagyasztotta meg a szavakat, és kőtáblára vagy egy tekercsre csapta azokat, ahol azután bárki, bárhol, bármikor tanulmányozhatta őket. Az írás tette lehetővé a törvényalkotást, a szerződések rögzítését, a történeti események megörökítését, elbeszélések és versek lejegyzését - nem is beszélve az elemi erővel ható szent szövegekről.
A nyomtatás, a harmadik hullám, változtatta elsőként tömegkommunikációs eszközzé az írást, és azóta a világ megváltozott. A Gutenberg 1455-ös Bibliáját követő fél évszázad alatt ezernél több kiadó több mint egymillió könyvet nyomtatott ki. Hirtelen érdemessé és hamarosan elengedhetetlenné vált a hétköznapi emberek számára is, hogy megtanuljanak olvasni. Napjainkban jelentős hátrányt szenvednek azok, akiknek az agya valamiért nem képes elsajátítani ezt a fortélyt, a különleges verbális képességekkel megáldott emberek viszont abból élnek meg, hogy szavakat rendeznek sorba a papíron.
Vajon a szöveg csupán átmeneti eszköz, amelyet az tett szükségessé, hogy korábban képtelenek voltunk rögzíteni és továbbadni a beszédet és a képeket? Hamarosan meglátjuk. Néhány éven belül az érzékelők, a tárolás és a sávszélesség olyan olcsó lesz, hogy sok embert nem kötnek majd a technika korlátjai. Ez jó lehetőséget nyújt - megengedem teljesen és zavarba ejtően téves - merész jóslásokra, mint ahogy a jóslat is hibásnak bizonyult, amely szerint az e-mail soha nem fog elterjedni. Ebben a szellemben megjósolható, hogy az e-mailekhez fűzött hang- és videocsatolások - nevezetesen a v-mail és a vid-mail - lesz a következő nagy dolog, és hogy mindenféle szörnyülködést fog kiváltani. Először személyesebb és természetesebb médiaként köszöntik ezeket, hiszen a szöveget hanglejtés és -erő teszi elevenebbé. De hamarosan problémákat okoznak majd a szokásos emberi törekvések.
Sok embernek korábban megbocsátották, hogy "szereti hallani a saját hangját". Ők most valóban hallatni fogják a hangjukat. Egyesek, különösen a főnökök, hosszú monológokat küldenek majd több száz embernek, az odaadó figyelem reményében. Megszűnik az olvasás intim varázsa. A v-mail és a vid-mail esetében képtelenek leszünk úgy megúszni a dolgokat, hogy egész bekezdéseket átugrunk, mint az e-mailben. Kiderül majd, milyen értékes erőforrás az idő és a figyelem. Szavainkat nyomtatásban látni abban a megnyugtató hitben ringat bennünket, hogy milliókkal kommunikálunk, de többségünk (kivéve azokat a főnököket) hamarosan belátja: szinte senkit sem érdekel szóbeli közlendőnk. Lesz, aki üzenetrögzítőjén hasonló elektronikus figyelmeztetéseket küld majd: "Hagyj üzenetet, de FOGD RÖVIDRE!"
Leküzdendő az e technika okozta szociális dilemmákat, természetesen megint a technikához fordulunk segítségért. A v-mail automatikusan szöveggé alakítható lesz, így megválaszthatjuk majd a médiát. Melyik mellett döntünk? Attól függ. Az érzelemteli kedveskedések és sok élménybeszámoló számára a v-mail és a vid-mail lesz a befutó. Az egyszerű tények és a szövevényes gondolatok számára azonban úgy hiszem, hogy azt a diadalmas találmányt választjuk, amely újfajta magánszférát hozott létre: a szöveget. Vagyis, amíg agyunkat meg nem változtatják az új médium szelektív erői.

az internet

Az elmúlt kétezer év messze legjelentősebb találmánya az internet. Természetesen számos más felfedezés - szilíciumlapkák, hálózatok, katódsugárcsövek, telefonok, villanyáram - nélkülözhetetlen hozzá, befolyása mégis sokkal nagyobb, mint részeinek összességéé. Két oka is van, amiért nem tűnik egyértelmű választásnak erre a kitüntető címre. Először is annyira elterjedt életünkben, hogy sok ember valójában észre sem veszi. Másodsorban, idáig még nem mutatkozott meg teljes mértékben, hogy mire képes.
Az információtovábbítási módszerek már ma is radikális hatást gyakorolnak életünk szinte minden területére. Még mindig járunk iskolába, hivatalba, postára, szórakozóhelyekre vagy áruházakba, de ha nem kell bemenni a városba, hogy megtudjuk, mi történik ott, vagy vásárolni, vagy tanulni, miért mennénk be egyáltalán a városba. Az iskolák hamarosan átalakítják magukat, mivel jobb kurzusok kialakítására vagyunk képesek az interneten, mint amilyet az osztálytermekben feltehetőleg tarthatnának. Mondok egy példát, mire is gondolok. Már megvan az ahhoz szükséges technológiánk, hogy az on-line hozzáférhető legjobb fizikusokkal (vagy matematikusokkal, biológusokkal) alakítsunk ki tanfolyamokat, nemcsak azért, hogy szimulációkat továbbítsanak a kísérletezve tanuláshoz, ami lehetővé teszi a tanulók számára a dolgok kipróbálását, kísérletek végzését és valódi problémák megoldását, hanem azért is, hogy válaszoljanak a tanuló kérdéseire, és tanácsot adjanak pont akkor, amikor a tanulónak segítségre van szüksége. Ilyen tanfolyamok mindenféle témakörből kialakíthatók, és a tanulók arra használhatják az internetet, hogy akkor vegyék föl a tantárgyakat, amikor valódi érdeklődés készteti őket a tanulásra. A főiskolák és az egyetemek - a ma ismert formájukban - megszűnnek, hiszen csak a futball és a diák-összejövetelek vonzanák az ifjakat.
És ezek a radikális változások nem csak az iskolákat érintenék. A bevásárlóközpontok is bezárnak majd. Ma már egyre kevesebben vásárolnak CD-ket üzletekben. Az internet segítségével bárki meghallgathat zenerészleteket, azután a kívánt CD kikézbesítéséhez egyszerűen rákattint a webhely egyik gombjára, eközben ki sem teszi a lábát otthonról. Az olyan árucikkek számára, amelyeket nem kell vásárlás előtt megtapogatni vagy szemrevételezni, nincs az internetnél jobb továbbítási mód. Újságok? Még nem haltak meg, de meg fognak.
Életünk bármely aspektusa az elkövetkező években gyökeresen meg fog változni az internet következtében. Ötven éven belül az élet (és az emberek kölcsönhatása) annyira más lesz, hogy fogalmunk sincs a majdan kialakuló társadalmi struktúrákról. Nem tudom, boldogabbak leszünk-e, de legalább tájékozottabbak.