az érzéstelenítés - 3.rész

A belégzéssel történő általános érzéstelenítést az 1840-es években fejlesztették ki, két - korábban mérgezőnek tartott - gázt használva. A dietil-éter ("édes vitriol") altató hatását a 14. század óta ismerték, a nitrogén-oxidot ("kéjgázt") Joseph Priestley szintetizálta 1772-ben. 1842-ben Crawford Long, georgiai orvos - nyilvánvaló személyes tapasztalattal az "étermámorról" - sikerrel alkalmazta a dietil-étert James W. Venable nevű betegén egy nyakdaganat eltávolításához. Long sikerét azonban nem ismerték meg széles körben, és Horace Wells fogorvosra maradt, hogy a Massachusetts General Hospitalban, 1844-ben nyilvánosan bemutassa a belélegzett nitrogén-oxid használatát foghúzáshoz. Noha Wells korábban nyilvánvalóan teljes sikerrel használta a technikát, a nyilvános bemutató folyamán túl hamar eltávolították a gázt tartalmazó zacskót, és a páciens ordított fájdalmában. Wellst csalónak bélyegezték. Két évvel később azonban egy másik fogorvos, William T. G. Morton visszatért a korábban említett kórházba, és sikerrel használta a dietil-étert William Abbott fogának kihúzásához. Morton "letheon"-nak nevezte a gázt, és összetételét titokban tartotta kollégái előtt. Később a bostoni orvos-anatómus, Oliver Wendell Holmes (a Legfelsőbb Bíróság korelnöke) rávette őt, hogy az érzéstelenítés megjelölésére használja az anesztézia (anaesthesia) kifejezést.

az érzéstelenítés - 2.rész

Az érzéstelenítés szerény kezdetekből nőtt ki. A koponyalékelést (lyukat fúrtak a páciens koponyájába, hogy kiengedjék a gonosz testnedveket) végző inka varázslók kokaleveleket rágtak, majd a sebbe köpték: hatékony helyi érzéstelenítés. A kokainnak a szervezetre gyakorolt hatását Sigmund Freud tanulmányozta, de a kokain helyi érzéstelenítőszerként való felhasználását a sebészetben Freud egyik munkatársának, az amerikai szemésznek, Carl Kollernek tulajdonítják, aki 1884-ben folyékony kokaint használt a szem ideiglenes elzsibbasztására. Azóta többtucatnyi helyi érzéstelenítő vegyületet fejlesztettek ki és használtak a célból, hogy időlegesen blokkolják a perifériás idegek és/vagy a gerincvelő felőli vezetést. A helyi érzéstelenítőket általában folyékony formában injektálják be, és molekuláik specifikusan kötődnek az injekciós hely közelében a neuronnk axonmembránjában elhelyezkedő nátriumcsatorna-fehérjékhez, így lényegében nem gyakorolnak hatást az agyra. Ezzel ellentétben az általános érzéstelenítők gázok, és figyelemre méltó módon hatnak az agyra. A tudat kiiktatódik, míg más agyműködések érintetlenek maradnak.