2012. április 29., vasárnap

nyilvános kulcsú rejtjelező rendszerek - 1.rész

A nyilvános kulcsú rejtjelező rendszereknek (Public Key Cryptosystems - PKC) három csodálatra méltó sajátossága van: biztosítja a megfelelő titoktartást, lehetővé teszi a tökéletes azonosítást, és megbízható értékhordozóként szolgálhat, mint annak idején az arany. A PKC egy csapásra átalakította az információs és hálózati technológiáról alkotott aszimptotikus eredményű látásmódunkat: az 1984-ben felvázolt vízió helyett megnyílt a vonzó kibertér, ahol nem vész el az identitás és a magánszféra, jóllehet józan eszünk (és Orwell is) az ellenkezőjét sugallja.

2012. április 6., péntek

nyomtatás általánosságban

Hát nem magától értetődő, hogy a nyomtatás - beleértve az írott szöveg nagyarányú sokszorosításának minden formáját, a kézi készítésű fabetűktől a számítógépig és a szövegszerkesztő programig, amelyet e szöveg írásához is használunk - az elmúlt kétezer év legjelentősebb találmánya? A nyomtatás közvetlenül vezetett az analfabetizmus tömeges méretű felszámolásához, a demokráciához, a tudományos forradalomhoz, a kibervilág jelenségeihez és sok más jó dologhoz.
Általánosabb megjegyzés. Megfigyelhető, hogy a hozzánk intézett kérdésre adott válaszok zöme azt sugallja, hogy az elmúlt kétezer év legjelentősebb találmánya - bármi volt is az - történetesen éppen az elmúlt száz évben született meg. Nem tükröz ez valami téves kronocentrizmust -, vagyis azt az irracionális hitet, hogy micsoda szerencse a történelem legfontosabb időszakában élni? Figyelembe véve, hogy az emberek mindig is találtak fel új dolgokat, nem valószínűtlen az, miszerint a legfontosabb találmányok közül ilyen sok egyetlen röpke században született a húszból? Nem lenne logikusabb feltételezni, hogy véletlenszerűen oszlanak el a teljes húsz évszázad folyamán? Még ha beszámítjuk a népességnövekedést és azt a lehetőséget, hogy a technológiai képzelőerő (a képzőművészetivel és az irodalmival ellentétben) hatékonyabbá vált az idők folyamán, nem rövidlátó nézőpont-e azt képzelni, hogy az a század, amelyben éppen élünk, hússzor találékonyabb, mint az összes többi? Talán négy- vagy ötször találékonyabb, de még ez is túlzás lehet.