az univerzális Turing-gép

Az univerzális Turing-gép nemcsak a ma használt digitális számítógép archetípusa, hanem mint a legkisebb diszkrét állapotú közös nevező, kapcsolatot teremt az időbeli sorrend és a térbeli mintázat között. Az univerzális Turing-gép összekapcsolódik a matematika alapjaival, jelentős horderejű a biológia jövője szempontjából, és olyan kommunikációs formákat sugall, amelyeket még csak most kezdünk fölfedezni.
Az intelligens életnek digitális megjelenési formában sikerül majd áthatolnia a kozmoszon (és az időn) - legalábbis az életciklus egyes szakaszaiban -, hogy lehetővé tegye az elektromágneses továbbítást, a tér- és idősíkok közötti kompatibilitást és a hosszú távú tárolást. Ehhez helyi anyagra van szükség. És mi megtesszük, ami tőlünk telik - hála az univerzális Turing-gép jelenlegi megtestesítője, a személyi számítógép elterjedésének.

szemlencse

Az ördögien ügyes konstruktőrt, amely kifejlesztette, evolúciónak nevezzük. Sok hely és mód áll rendelkezésünkre, hogy meggyőződhessünk, milyen jó munkát végzett az evolúció. Richard Feynman fizikus ismerteti, miként lépnek be a fénysugarak a szemünkbe, rögtön megtörnek, és a retina felé fokuszálódnak a szaruhártyának nevezett felületi lencsén. Az első fokuszálás után a sugarak folyadékkal teli kamrán haladnak át, és ezután találkoznak az egyszerűen csak lencseként ismert második fokuszálóval. Ez a lencse kitűnő, páratlan szépségű valami. Szerkezete hagymaszerű: a szélek felé kissé ellaposodó átlátszó rétegek építik fel, amelyek fokozatosan változtatják a fénytörést; minden az optimális fokuszálás szolgálatában áll. A lencse görbületét a lencse oldalai mentén elhelyezkedő izmok szabályozzák. Ezek az izmok gyengéden, de szilárdan tartják a helyén. Kis szerencsével a lencse tökéletes képet alkot minden képernyők legjobbikán, a retinán. A retina összeköttetésben áll az agy látókérgével, és íme, már látjuk is a képet. Az agy és a retina két elkülönülő dolog, de helyesebb úgy beszélni a retináról, mint az agy darabkájáról, mivel sok információfeldolgozást végez, mielőtt a látóidegen keresztül elküldené eredményeit az agykéregbe.