A 15. század eleji portugál karavella első pillantásra inkább két földrész vitorlás hajójából összetákolt hibrid, semmint az Apollo űrhajó utaskabinjának középkori megfelelője. Pedig több szempontból is közeli rokon. Az Apollo azzal változtatta meg a világunkat, hogy képet adott róla Hold-távlatból. A karavella ennél is jobban megváltoztatta a középkori világot: Afrika partjai mentén hajózva, ismeretlen tájakra bukkant, és utat nyitott a felfedezések korának, amelyet Vasco da Gama és Kolumbusz neve fémjelez. Az Apollóéhoz hasonlóan a karavellák építése és útra bocsátása is rettentő költséges volt, ami végül teljesen fölemésztette fő támogatójuk, a portugál Henrik herceg (Tengerész Henrik, 1394-1460) hatalmas vagyonát. Abban is hasonlítottak az Apollóra, hogy a korai karavellákat olyan gazdaságos - szükséges és elégséges - méretűre építették, amennyire csak megengedte hatalmas felfedezőfeladatuk, s ez akkoriban minden részletében ugyanolyan nehéznek számított, mint most eljutni a Holdra.Egyetlen karavella sem maradt fönn, még részletes tervrajza sem.A portugál ácsoknak megtiltották, hogy a konstrukcióról bárkinek beszéljenek, sőt azt is, hogy effajta hajót építsenek külföldieknek. Ám elég jó képet alkothatunk róluk a fennmaradt vázlatok alapján. A hajótest a gyerekek számára készült kalózfilmekben látható kis spanyol gályákéra emlékeztet, a fedélzet alatti ágyúsor nélkül. A vitorlák azonban nem négyszögletesek, mint várhatnánk, hanem háromszög alakúak, és egy rézsútosan elhelyezkedő keresztrúdról lógnak le, hasonlóan az arab dhow vitorlázatóhoz - effajta vízi járművek még mindig közlekednek az Indiai-óceánon.A karavelláknak azonban két, három és később négy árbocuk volt. Ez a hajótípus valóban az európai és az arab hatások keverékét mutatta. A modern versenyjachtokéhoz hasonló, feszesre húzott, háromszög vitorláival - a korai keresztvitorlás árbocozatú hajóktól eltérően - a széliránnyal kis szöget bezárva is képes volt hajózni. Az utóbbiak ugyanis a legjobb esetben csak a széliránnyal több mint 65 fokos szögben tudták kifeszíteni vitorláikat, és arra voltak ítélve, hogy vagy megkeresik a megfelelő szeleket, vagy állandóan tehetetlenül előre-hátra manővereznek. A konstrukciót a 15. század elejétől a közepéig tökéletesítették a Tengerész Henrik által finanszírozott utak folyamán. Portugália az akkor ismert világ legtávolabbi szélén feküdt, több tízezer kilométernyire Ázsia kincseitől és a fűszerkereskedelem útvonalától, s Henrik egyrészt déli tengeri utat akart találni Ázsiába az észak-afrikai partok ismert határain túl. (Másrészt abban is reménykedett, hogy megtalálja János apostol mesebeli keresztény királyságát.) E küldetés teljesítéséhez nemcsak a hajókat kellett tökéletesíteni, hanem a navigációt, a térképészetet, a csillagászatot és a szelekről, valamint az áramlatokról szerzett tudást is - és ez így is történt egy igen költséges program keretében, amelynek központja a Henrik herceg által alapított navigációs iskola volt Sagresben. A karavellák mintegy húsz-harminc méter hosszúak voltak. Nem alakítottak ki rajtuk nagyobb rakteret, mivel nem kereskedelmi, hanem felfedezőhajók voltak - az űrszondák tengeri megfelelői. Szorosan zárt fedélzetekkel és kis fenékterekkel épültek, s kátránnyal borították őket, hogy a lehető legkevesebb víz szivárogjon be. Később, amikor már erős, új köteleket és drága pamut- vagy vászonvitorlákat tudtak beépíteni, a vitorlázat egyszerűsödött. Így egy-egy hajóhoz elegendőnek bizonyult a huszonöt fős legénység, és hosszabb utat tudtak megtenni a készletek feltöltése nélkül. A sekély merülésű hajók a széllel szemben is tudtak manőverezni. A Portugália délnyugati csúcsán elhelyezkedő Sagresben Henrik által alapított tengerészeti akadémián új navigációs módszereket és a csillagok felhasználásának új módjait fejlesztették ki. Amint a karavellák megkezdték dél felé vezető útjukat és az északi félteke csillagai eltűntek a horizont alatt, használhatatlanná váltak azok a navigációs módszerek, amelyek a Sarkcsillag magasságának az asztrolábiumon leolvasott értékét használták a szélesség meghatározásához. Ehelyett táblázatokat dolgoztak ki, amelyek a Nappal helyettesítették a Sarkcsillagot. A legfontosabb azonban, hogy elkezdődött a módszeres információgyűjtés és térképkészítés. A karavelláktól azt remélték - sőt végül megkövetelték -, hogy részletes hajónaplókkal térjenek vissza útjaikról, s ez nemcsak az Afrika körüli útvonal, hanem az óceáni áramlatok föltérképezését is lehetővé tette. A portugálok rendkívül kockázatos utazásokra vállalkoztak. 1410-ben semmit sem tudtak Afrikának a Boujdour-foktól délre eső részéről (ez a mai Marokkó határán túl fekszik). E ponton túl a kopár partvidék mögött a nagy sivatag húzódott, és a szél, valamint az áramlatok nem kedveztek a visszatérésnek Portugáliába. Úgy tartották, soha senki sem fog visszatérni, aki áthalad ezen a fokon. Henriknek azok az expedíciók hozták meg az első nagy sikereket, amelyek során fölfedezte Madeira szigetét (1419) és az Azori-szigeteket (1431). E part menti szigetek segítségével a legénység biztonságosabban talált utat Észak-Afrikából hazafelé a nyílt tengeren, és elkerülte a kedvezőtlen áramlatokat. Még így is további tizenöt próbálkozás után tudtak az első hajók áthaladni a Boujdour-fokon és délre, Szenegál irányába vitorlázni. Ezekben az évtizedekben Tengerész Henrik kevés támogatót talált költséges felfedezőútjaihoz. 1441-ben azonban, amikorra a karavellatervezés gyorsan fejlődött, hajóinak egyike eléggé délre hatolt ahhoz, hogy kapcsolatot létesítsen az afrikai kultúrákkal. Ez volt az első közvetlen kapcsolat a tengeren keresztül Európa és a fekete Afrika között, és nagy visszhangot váltott ki jóval Portugália határain túl is. Megkezdődött a felfedezések kora. 1460-ban Henrik meghalt, utolsó expedíciója ekkor érte el a Zöld-fokot, melytől még távol esik az a pont, ahol az afrikai partvonal keletre fordul a rnai Nigéria felé. Vasco da Garna azonban még a századforduló előtt megkerülte Dél-Afrikát és elérte Indiát. Különálló kultúrák kerültek kapcsolatba egymással (néha borzalmas következményekkel, amint gyökeret vert a rabszolga-kereskedelem), és megindult a nemzetközi tengeri forgalom. Az apró, remekül megszerkesztett karavelláknak és az új navigációs és térképkészítési szakismeretnek köszönhetően áthaladtunk a történelem egyik fordulópontján.
