A legjelentősebb a telekommunikációs technológiák felfedezése: a távíró, a telefon és napjainkban az internet. Úgy százötven évvel ezelőttig csak azzal válthattunk szót, aki egy szobában tartózkodott velünk. Legfeljebb lovasfutárral vagy hajóval küldhettünk üzenetet, vagy magunk kelhettünk útra. Az 1790-es évek első optikai távírói megteremtették a gyors távolsági hírközlést, legalábbis a rendszert kiépítő kormányzatok számára; a közember azonban nem juthatott hozzá. Az 1840-es években azután az elektromos távíró tette lehetővé, hogy nagy távolságokra, nagyon gyorsan jussanak el az üzenetek. Ez jelentős lépésváltás volt, noha eltartott egy ideig, amíg társadalmi következményei nyilvánvalóvá váltak. Először a távírókezelők lettek az új határvidék pionírjai: valahogy úgy jöhettek egymással össze, ahogy ma az internetes csevegőhelyeken lehetséges, játszhattak a kábeleken keresztül, és így tovább. Számos esküvővel végződő románc szövődött. A nagyközönség természetesen még mindig ki volt rekesztve, és a technika valós előnyeiben nem részesülhetett egészen az 1870-es évekig, a telefon föltalálásáig. Napjainkban - legalábbis a fejlett világban - természetesnek vesszük, ha a világ másik felén élő emberekkel beszélni tudunk. Egy munkanap folyamán sokan több időt töltünk el embertársaikkal közvetett úton, mint szemtől szemben. A telekommunikációs technológia mindenütt jelenvalósága kultúránk része. Televíziót nézünk, telefonokat, faxberendezéseket és - egyre növekvő mértékben - internetet használunk, szinte magától értetődő természetességgel. Ha a legkorszerűbb technikai eszközök legfőbb ismérve, hogy már-már megkülönböztethetetlenek a varázslattól, akkor a fontos technikai eszközök fő ismérve az észrevétlenség - fel sem tűnik, amikor használjuk. A telekommunikációs technika jelentőségét ezért oly könnyű figyelmen kívül hagyni, illetve alábecsülni.
Manapság mindegyikre szükség van már.
VálaszTörlésVan igazság a cikkben és jól végigvezeti a sztorit.
VálaszTörlés