az eke

Ha medvékre, farkasokra, orrszarvúakra vagy tigrisekre gondolunk, érintetlen táj - hegyek, erdők, sivatagok és mocsarak - lakóiként jelennek meg a képzeletünkben. Miért nem tűnnek föl lelki szemeink előtt Berkshire vagy a Napa Valley lankás lejtőin? Természetesen azért, mert e vidékek arculatát már rég megváltoztatta a mezőgazdaság, és innen a vad fajok zöme kiszorult. Hogy történhetett ez meg ilyen mértékben - világszerte - és ilyen gyorsan? Elsősorban egyetlen találmánynak, az ekének köszönhetően. Az emberek valószínűleg legalább harmincezer éve foglalkoznak földműveléssel, de csak attól fogva kezdtek igazán uralkodni a tájon és több évszázada ipari méretekben mezőgazdasági terményeket előállítani, amióta módszeresen föltörik a talajt. A tízezer éve lejátszódott ún. neolitikus forradalom jelentette ennek talán a kezdetét - nem a földművelés kezdeteit, hanem a nagyobb hozamú mezőgazdaság kiindulópontját. Az eke tette lehetővé, hogy az emberek áthágják azt az ökológiai törvényt, miszerint a nagy, erőszakos állatok száma csekély, ugyanis mi vagyunk a legfélelmetesebbek, és mégis hatmilliárd egyedünk él a földön. Az eke átalakította a Föld tájait, és a velünk rokon fajokat "félresöpörte". Jóllehet az első ekék minden kétséget kizáróan korábbi időszakból származnak, mint e könyv kijelölte időkeret - az elmúlt kétezer év -, de ez az eszköz nagyot fejlődött ez idő alatt is, tehát feltétlenül szólni kell róla.

A földművelés - nagy vonalakban - a környezet átalakítása az emberek élelemellátásának növelése érdekében. Erre sok módszer kínálkozik a talaj in extenso föltörése nélkül is, s ezeket minden bizonnyal jóval a neolitikus forradalom előtt alkalmazták. Az egyedi növények termesztése a "kertészkedés", ami magában foglalja a növényvédelmet (a majmok elkergetését éppúgy, mint a rovarokét), a gyomlálást és a szaporítással egybekötött metszést. Az állatokkal való foglalkozás az állattenyésztés, és ennek is sok formája létezik a háziasításhoz (domesztikációhoz) vezető úton. Az ausztrál bennszülöttek például előre megtervezett bozóttüzekkel irányítják a kengurukat. Az ilyen kezdetleges gazdálkodás jelentősen előmozdítja az emberi jólétet, de hozama mindig korlátozott, és a tájat többé-kevésbé érintetlenül hagyja.

A szántóvető földművelők azonban leigázzák a tájat. Az őshonos flórát a csupasz talajig - a puszta alapig - letarolják. Az eredeti táj lényegtelen. Sok tudós fölvetette, hogy Ádám és Éva kiűzetése a Paradicsomból valójában a nagy léptékű mezőgazdaság kezdete, az emberek ugyanis kipusztították az adott helyen élő szarvasokat és gazellákat, s az utolsó jégkorszak idején emelkedő tengerszint elárasztotta a part menti síkságokat. Azok az emberek, akik korábban csak kedvtelésből gondozták a helyi növényzetet, rákényszerültek a teljes munkaidejű növénytermesztésre. Úgy hiszem, hogy Káin Ábel ellen elkövetett gyilkossága a szántóvető földművelés kezdetének szimbóluma: a "szántóvető" megöli a szelíd pásztort. A Genezis szerzői világosan felismerték ennek jelentőségét. Számukra a talaj feltörése - az Isten alkotta táj megváltoztatása - istenkáromlásnak számított. A felszántott talaj tényleg Káin-bélyeg. A szántóvető paraszt és az állattenyésztő közti ősi konfliktus a 20. században is tovább él, amint ezt az Oklahomából származó dal is mutatja: "Ó, a gazda és a pásztor legyen bará-á-át!"

Az első ekék ember vontatta villás faeszközök voltak - vitathatatlanul fáradságos elfoglaltság, mint a legtöbb mezőgazdasági munka, egészen a közelmúltig. Ám minden erőfeszítés ellenére csak alig karcolták meg a talajt. A fejlődés három irányban következett be. Egyre erősebb és többféle anyagot használtak: a vassal borított fát előbb a vas, majd az acél váltotta fel. Később a forma is változott: a favillára vasat szereltek, hogy feltörje a földet, majd olyan vaslemezt, ami meg is forgatta. Végül megnövelték a vonóerőt, melytől az előbbiek használata is függött. Már jóval Krisztus előtt igénybe vették az ökröket, ám később az igáslovak gyorsabbnak és hatékonyabbnak bizonyultak (jóllehet többet ettek, és ezért gazdaságtalanabbak voltak). A kínaiak föltalálták a hámot, így a lovak a megfulladás veszélye nélkül húzhatták a terhet. Igazából azonban a traktor lendítette át modern szakaszába a világot. A traktorok igazolják Isambard Kingdom Brunel mérnöki tudományokról vallott filozófiáját: ha adott erő nem elég a feladathoz, tízszerezd meg és próbáld újra. A kemény agyagtalajt a lovak nem tudják fölszántani, de a traktorok igen. Így például a nagy-britanniai Lincolnshire földjén kétezer évig a birkák legeltek, ma viszont - hála a modern traktoroknak - az egész régióban gabonát és burgonyát termesztenek. Az amerikai prériken ugyanaz történt, csak jóval nagyobb léptékben. Felejtsük el a számítógépet és a távírót, felejtsük el az írást, sőt még a kereket is. A világot az eke változtatta meg.