a klasszikus zene

A zene az emberi szellem kötetlen leleménye, más találmányokhoz képest kevésbé függ fizikai vagy fiziológiai felfedezésektől. A nyugati hagyományban a zeneművek hihetetlen elmebeli teljesítményt testesítenek meg, olyat, amelyet nemcsak megbecsültek, hanem utánoztak vagy átdolgoztak, amerre csak eljutott. A találmányok többségét - az atomenergiától az antibiotikumokig - lehet jóra vagy rosszra használni.A klasszikus zene valószínűleg több élvezetet nyújtott több egyénnek - kevesebb negatív mellékhatással -, mint bármely más emberi alkotás. Végül, bár senki sem tud úgy zenét szerezni, mint Mozart, és kevesen tudnak úgy játszani, mint Heifetz vagy Casals, kellő erőfeszítéssel bárki elfogadható módon képes előadni egy zeneművet, és - a számítógépes programoknak hála - most már azok is hozzáadhatják saját töredékeiket az egyre növekvő örökséghez, akik nem játszanak semmilyen hangszeren vagy nem értenek a kottaíráshoz.

genetikai térkép

Az emberi test és benne az agy működése gondoskodik a létünket alkotó tapasztalatokról. Azok a fölfedezések, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy végül is átvegyük e működés irányítását és óhajunknak megfelelően alakíthassuk ezeket, bizonyára megérdemlik a jelölést az elmúlt kétezer év legjelentősebb találmánya címre. Ezek az intuíciók bőven áramlanak napjainkban a molekuláris biológiának nevezett tudományág területéről. Ha azonban ki kellene választani a folyamatot lehetővé tévő legfontosabb találmányt, akkor a genetikai térképezést emelhetnénk ki. Ez az új eljárás - amelyet az 1970-es évek közepén Fred Sanger Cambridge-ben és Walter Gilbert a Harvardon dolgozott ki - kezünkbe adta a lehetőséget, hogy gyorsan kiolvassuk génjeinkben és a Föld valamennyi élőlényének génjében tárolt specifikus információt. Az új módszerek tudományos "energiarobbanást" váltottak ki, amely a következő évtizedben éri el csúcspontját, amikor az átlagos emberi lényt kódoló DNS nagyjából hárommilliárd karakterének sorrendjét teljesen megfejti a Human Genome Project. Ezt követően meghatározható lesz, miben különböznek örökletes szempontból az egyedek, és miként fejeződik ki ez az információ, hogy létrehozza az emberi testet. Idáig a géntérképezés olyan - a média számára fontos - eseményeken keresztül gyakorolt ránk nagy hatást, mint a Monica Lewinsky ruháján lévő folt meghatározása, vagy a Romanov-csontok azonosítása Anna Anderson azon állításának cáfolata érdekében, hogy ő Anasztázia, és Thomas Jefferson Sally Hemingsszel folytatott viszonyának megerősítése. Ennél még sokkal, de sokkal több van hátra. A Human Genome Project befejezése molekuláris szinten teszi érthetővé számunkra az öröklődő emberi betegségeket; már eddig is sokat tudtunk meg a Huntington-kór, a cisztás fibrózis és más betegségek mibenlétéről. A modern molekuláris biológia más eszközeinek alkalmazásával a közeljövőben már valamit tehetünk is e bajok ellen. Kezelhetők és génszinten kijavíthatók lesznek (feltéve, ha a társadalom hozzájárul). Ezen túlmenően megértjük, s talán szabályozni is tudjuk az emberi állapot sok, mostanáig természetesnek vett, kellemetlen aspektusát - a kopaszodástól az öregedésig. Végül úgy is dönthetünk, hogy átírjuk genetikai szövegünket, így megváltoztatjuk magunkat és a világegyetem megtapasztalásának módját.

vízmű

A vízvezeték- és csatornarendszer, az amely eljuttatja hozzánk a tiszta vizet, és elszállítja tőlünk a szennyezettet. Nincs más olyan találmány, amely ilyen sok betegséget és halált akadályozott volna meg. Talán nem ösztönöz olyan intellektuális áhítatra, mint mondjuk a kvantum-számítógép, de a neki köszönhető jótétemények súlya könnyedén lenyűgözővé varázsolja. John Snow-nak nem kellett meghatároznia a Vibrio cholerae genomjának szekvenciáját ahhoz, hogy 1854-ben megakadályozza az emberek halálát Londonban - még azt sem tudta, mi fán terem a V. cholerae -, de a halálesetek mintája azt mutatta neki, hogy a kolerajárvány megállításához csak egy szennyezett kutat kell bezárnia. Vízművek nélkül a modern világ zsúfolt körülményei teljesen elviselhetetlenek lennének, és ennek belátásához elég, ha egy tiszta víz nélküli, szegény városba látogatunk.Egy találmány jelentőségének másik jele, mekkora pusztítást tud végezni, s a vízmű e szempontból is nyerő. A gyerekhalandóság csökkentésével a vízművek elősegítették a népességrobbanást, vagy lehetővé tették, hogy bizonyos területek, például Las Vegas környéke, sivataggá váljon. Az évmilliók folyamán a szárazföldi élet különféle módszereket dolgozott ki a víz megszerzésére és megtartására. A vízvezetékkel azonban nem mi megyünk a vízhez, hanem az jön hozzánk.

villanyáram

Az első, nagy mennyiségű elektromos töltés tárolására alkalmas eszköz a leideni palack volt, amelyet 1745-ben talált föl Pieter van Musschenbroek leideni fizikus. A részben vízzel töltött palackban jelentős mennyiségű töltés tárolására képes vastag drót helyezkedett el. A drót egyik vége átnyúlt a palackot lezáró dugón, s egy dörzs- és sztatikus elektromosságot gerjesztő készülékkel állt összeköttetésben. Nem sokkal a találmány létrejötte után Európa-szerte "elektrikusok" keresték kenyerüket állatok áramütéssel való elpusztításával és más mutatványok végrehajtásával. Az egyik franciaországi bemutatón vasból készült huzalt csatlakoztattak egy sor karthauzi szerzetesre; amikor kisütötték a leideni palackot, a fehér ruhás barátok egyszerre ugrottak a levegőbe. A frivolságok gondolkodásra késztettek. Az egyesült államokbeli Ben Franklinnek és az angliai Joseph Priestleynek hála, rohamléptekkel haladtak a kísérletek, és lázasan folyt az elméleti háttér kidolgozása. A 19. század közepére az elektromosság tanulmányozása precíz, kvantitatív tudománnyá vált, amely kikövezte az utat a ma mindnyájunk által természetesnek vett technikai eszközökhöz.
Szükségünk van az elektromosságra, hogy nyáron hűvös, télen meleg környezetet teremtsünk magunk körül, bár őseink megdöbbennének azon, mily pazarló módon tesszük ezt. Villanyárammal főzünk, később fogyasztandó ételeinket mélyhűtőben tároljuk. Elektromos energiát használunk a közlekedésben, a távközlésben, mindennapi szórakozásunk során, és életvitelünk ma már nem függ attól, hogy mikor kel és nyugszik a Nap. A legfőbb emberi vágyak közül úgy tűnik, hogy csak a nemi életre van jó hatással az áramszünet.

a fogamzásgátló tabletta

A nők megszabadultak a folytonos gyerekszülés kényszerétől, éppoly hatékonyan terjeszthetik mémjeiket, mint a férfiak. A mérnek utánzással terjedő ötletek, készségek, szokások, divatok vagy történetek. A génekhez hasonlóan vetélkednek a másolódási lehetőségért, és eközben formálják gondolkodásmódunkat és kultúránkat. A kevesebb gyerekes asszonyok több mémet tudnak elterjeszteni, és ez megváltoztatja azokat a mémfajtákat, amelyek hatékonyan szaporodnak, többek közt más találmányok és a tudományok, a művészetek, a vallás, valamint a médiumok mémjeit. Más szóval a fogamzásgátló tabletta azért jelentős, mert megváltoztatta az egész kultúrát. Kevés találmánynak volt ilyen hatása a teljes mémkészletre.

Gutenberg nyomdagépe

A 15. század közepén alkotta meg Gutenberg nyomdagépét és annak cserélhető betűkészletét. Szinte a legelső dolog, amit tett, természetesen egy vagy két Biblia nyomtatása volt, s ezek igen kapósnak bizonyultak. Léteztek rögzített (nem cserélhető) betűkészletek, de az eljárás nem volt sokkal gyorsabb a kézi másolásnál és igen költségesnek bizonyult, így a tudás gyors terjesztése nyomtatott könyvek által Gutenberggel kezdődött.
Míg a sötét középkor nagyjából 1000 táján kezdett a végéhez közeledni, igazi haladás csak a reneszánsszal köszöntött be - különösen a Gutenberg-típusú sajtóval készült könyvek elterjedésével. Mihelyst könyveket adtak ki, az emberek indíttatást éreztek, hogy megtanuljanak olvasni. S ha már olvastak, elgondolkodtak az olvasottakon, s ez további publikációkhoz és az emberek közötti kommunikációhoz vezetett. Megérkezett az első világháló (World Wide Web). Akinek van egy kis sütnivalója, láthatja, mihez vezetett ez!

televízió

A valaha föltalált leghatékonyabb és legnagyobb befolyású eszköz. A legfontosabb információforrás napjainkban, és a viselkedést félelmetes mértékben befolyásolja. Megszületése óta növekedett a bűnözés, előtérbe került a szex, és csökkent az élő előadások látogatottsága.

a radír

Radír. Ugyanúgy, mint a "delete" (törlés) billentyű, a korrektor folyadék, az alkotmánymódosítás és valamennyi olyan eszköz, amellyel kijavíthatjuk hibáinkat.
A visszatérés, törlés és újrapróbálás képessége nélkül nem lenne tudományos modellünk, sem módunk a kormányzás, a kultúra vagy az etika fejlesztésére. A radír a gyóntatónk, a feloldozónk és az időgépünk.

az egyetem

A tudás az együttműködés révén növekszik: milliónyi neuron, neuroncsalád és a gondolkodó egyedek között szétszórt neuroncsaládok egyre terjedő aktivációja révén. Az egyetemek - azzal, hogy közös intellektuális alapokon nyugvó, a termékeny kommunikációt lehetővé tevő közelségbe hozzák az egyéneket - ugrásokat idéznek elő a metaforikus kollektív neuronnkon át: jeleket keltenek, amelyek azután továbbterjednek a neuronnk társadalmán, és új tudást hoznak létre. Az egyetemek kitágítják univerzumunkat.

a repülőgép

A legfontosabb evolúciós találmányok 4,6 milliárd éven át azok voltak, amelyek új módon kódolták, tárolták és használták az információt: a DNS, az idegrendszer, azok a szervrendszerek, amelyek lehetővé tették az információ kulturális átadását. Nagy távlatban az elmúlt kétezer év legjelentősebb találmánya valószínűleg valami számítógépekkel - az élő testeken kívül kódolt és kezelt elektronikus információval - kapcsolatos dolog. Azonban van egy olyan dolog, aminek a
hatása mindeddig nyilvánvalóbb:a repülőgép.
A repülés a különféle mitológiák középponti témája. A történelem előtti ember leigázta a tüzet, a vizet és a földet, mert rájött, miként lehet tűzhelyet, csónakot építeni és kereket készíteni. De a levegő meghódítása csak a 20. században kezdődött - a repülőgépekkel.
A repülőgépek oly módon változtatták meg a világ érzékelését, amelyet evolúciós szempontból nem lehetett megjósolni. Sok találmány változtatta meg életünket, de nem mozdított ki bennünket az alapvető emberi lehetőségek (vagy az emberi természet) korlátai közül. Vegyük például a tűzfegyvereket. Ezek elsősorban a fenyegetésre, a leigázásra vagy az azonnali gyilkolásra amúgy is meglévő hajlamot fokozták testközeli helyzetekben. A repülőgép viszont - a történelem folyamán korábban példátlan - interkontinentális méretekben tette lehetővé fegyverek, mégpedig igen pusztító fegyverek szállítását. A Kennedy-repülőtérről egy influenzavírus-mutáns egy-két nap alatt világszerte elterjed. Ily módon a betegség kórtörténete megváltozik: terjedésének sebessége hónapok vagy évek helyett órákban mérhető.
Manapság egy napnál rövidebb idejű utazással bárkivel találkozhatunk a világon. Az idegen, a más ismerőssé válik. Régi fóbiák és előítéletek változtak meg széles körben. Ehhez járul hozzá a CNN, mely azonnal és az egész világon egyidejűleg teszi közzé az információkat, de a legjelentősebb, előítéleteket romba döntő fejlemény az emberek tényleges keveredése. A kulturális és fizikai elszigeteltségben élők között a legádázabb a polgári viszálykodás.
Végül a repülőgép globális méretekben változtatta meg az élelmiszer és más erőforrások szétosztását. Az embereket most már világméretű gazdálkodás (erőforráscsere) köti össze, amelynek egymásra utaltságunk a mozgatórugója. Kétmillió éve az élelem és a kőszerszámok elszállítására való képesség az emberi evolúció szempontjából kivételes horderejű fejlődésnek számított. De még kétezer évvel ezelőtt sem láthatta előre senki, milyen nagy méreteket ölt mára az erőforráscsere, nem kis részben a repülőgépeknek köszönhetően.

az indo-arab számrendszer

Alapvető találmánynak tekinthetjük az índo-arab számrendszert: 0, 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9 a helyi érték fogalmával (vagyis 111 jelentése: "egyszer száz plusz egyszer tíz plusz egy egység"), a nulla szimbólumával, valamint azzal az operatív tulajdonságával, hogy a nulla hozzátétele a számsor jobb oldalához a szám alapértékének 10-szeresét jelenti. Ez a szám- és számolási rendszer jelenleg egyetemes, és minden kvantitatív természettudomány, közgazdaságtan és matematika alapját alkotja.

aszpirin

Az aszpirint 1853-ban találták föl furcsa módon Franciaországban. Nyilvánvalóan bőven van más gyógyszer is, amelyek közül sok hasonló célokat szolgál, de milyen hasznos ez a kis tabletta a fejfájás, a testi fájdalmak és a láz csillapítására! A maszájok a fejfájást a homlokra helyezett, összepréselt kecskeürülékkel gyógyítják. Mi csak maradjunk az aszpirinnél!

elektromos világítás

1828-ban megszületett az elektromos világítás, nagyjából ötven évvel azelőtt, hogy Joseph Swan szabadalmaztatta az izzólámpát. Abban az időben az ember gyakran kénytelen volt a tűz fényénél olvasni, így isteni ajándéknak tartották az elektromosságot. Mi több, miután föltalálták az izzólámpát, nem sokkal később előrukkoltak az elemlámpával, a praktikus eszközzel azok számára, akik a sötétben dolgoznak.

a termosz

Egy régi vicc a találmány valódi nagyságáról: egy pasas országos közvélemény-kutatást folytat minden idők legcsodálatosabb találmányáról. Utazásai folyamán eljut a messzi délre, ahol is egy idős úriember a háza előtti tornácon ringatja magát hintaszékében. Odamegy hozzá, és megszólítja: - Uram, ne haragudjon a zavarásért, közvélemény-kutató vagyok, és szeretnék föltenni egy kérdést. Az érdekel, mit tartanak az emberek minden idők legnagyobb találmányának. Önnek mi a véleménye?
Az öregúr megvakarja a fejét, majd így felel:
- Szerintem a termosz.
A közvélemény-kutató megdöbben.
- Uram, az általam összegyűjtött milliónyi válaszban még senki sem említette a termoszt. Elmondaná nekem, miért ezt választotta?
- Hisz ez egyszerű - mondja az öregúr.-Tudja, a termosz hidegen tartja a hideg dolgokat és melegen a melegeket. De honnan tudja, melyik melyik?

a "zöld forradalom"

Ha "találmányon" technikai haladást értünk, szemben az elképzelésekkel, elméletekkel és fogalmakkal, akkor nem kevés jelentős akad. Gondoljunk például a nyomdagépre és az órára. Túl korai még biztosat mondani, de az elmúlt kétezer év legfontosabb találmányai közül az egyik biztosan az összefoglalóan "zöld forradalomként" emlegetett mezőgazdasági módszerek együttese. Ez a találmány az 1960-as években kezdett alakot ölteni, és az 1990-es években folytatódott; valójában mostanság olyasvalamivé fejlődik, amelyet joggal lehet majd "zöld-kék forradalomnak" hívni, mert kiterjeszti az új mezőgazdasági eljárásokat az óceánokra.
Minden idők legfontosabb találmányának a kőkorszaki forradalom, amikor az emberiség módszeresen kezdett növényeket termeszteni, és ily módon felülkerekedett a vadászó-gyűjtögető életmód kiszámíthatatlanságán és halálos veszélyein. A vadászó-gyűjtögető emberek egyrészt nem maradhattak elég ideig egy helyen ahhoz, hogy stabil civilizációt alakítsanak ki, másrészt aligha élték túl az aszályt vagy más természeti csapásokat. A kőkorszaki forradalommal mindkét probléma megoldódott, és a civilizáció valós lehetőséggé vált.
Ez a forradalom azonban megteremtette a saját problémáit - nevezetesen a malthusi problémát. A populáció növekedése állandóan azzal fenyegetett, hogy meghaladja az élelemutánpótlás növekedését. A zöld forradalom - legalábbis a belátható jövőben - megoldja ezt a gondot. Az élelemkészlet nagysága jelentősen meghaladta a népesség növekedését. Manapság, ha Afrika vagy Ázsia egyes részein pusztító éhínségről olvasunk, tudjuk, hogy politikai okok húzódnak meg mögötte. Nemzetközi szinten nincs élelemhiány. Mindenki számára elegendő élelem van, és a zöld forradalomnak köszönhetően ez még sokáig így lesz.

a szervezett tudomány

A modern kor nagy leleménye a tudományos társaságok és folyóiratok megalakulását, amelyek elősegítették a bizonyítékokon és nem a tekintélyen vagy a kinyilatkoztatáson alapuló tudás fölhalmozását és terjesztését. E szervezetek létrejötte előtt a tudományos ismeretek fölhalmozása lassan haladt, mivel nem voltak a közzétételre és a bírálatra szervezett illetékes fórumok - pedig ezek az eljárások nélkülözhetetlenek az új elképzelések ösztönzéséhez, a tarthatatlan dolgok megcáfolásához, és rendszert nyújtanak a valódi teljesítmény és érték elismeréséhez s díjazásához. Noha ezek a szervezetek fokozatosan igen naggyá és személytelenné válnak, ami sok alegység létrehozását teszi szükségessé az emberi léptékű kölcsönös együttműködés érdekében, mégis létfontosságú társadalmi szervezetek maradnak a tudomány központjában - ez az a briliáns találmány, amely lehetővé teszi a tudás mindennapos növekedését, és oly sokunk számára szerez örömet.

a karavella

A 15. század eleji portugál karavella első pillantásra inkább két földrész vitorlás hajójából összetákolt hibrid, semmint az Apollo űrhajó utaskabinjának középkori megfelelője. Pedig több szempontból is közeli rokon. Az Apollo azzal változtatta meg a világunkat, hogy képet adott róla Hold-távlatból. A karavella ennél is jobban megváltoztatta a középkori világot: Afrika partjai mentén hajózva, ismeretlen tájakra bukkant, és utat nyitott a felfedezések korának, amelyet Vasco da Gama és Kolumbusz neve fémjelez. Az Apollóéhoz hasonlóan a karavellák építése és útra bocsátása is rettentő költséges volt, ami végül teljesen fölemésztette fő támogatójuk, a portugál Henrik herceg (Tengerész Henrik, 1394-1460) hatalmas vagyonát. Abban is hasonlítottak az Apollóra, hogy a korai karavellákat olyan gazdaságos - szükséges és elégséges - méretűre építették, amennyire csak megengedte hatalmas felfedezőfeladatuk, s ez akkoriban minden részletében ugyanolyan nehéznek számított, mint most eljutni a Holdra.Egyetlen karavella sem maradt fönn, még részletes tervrajza sem.A portugál ácsoknak megtiltották, hogy a konstrukcióról bárkinek beszéljenek, sőt azt is, hogy effajta hajót építsenek külföldieknek. Ám elég jó képet alkothatunk róluk a fennmaradt vázlatok alapján. A hajótest a gyerekek számára készült kalózfilmekben látható kis spanyol gályákéra emlékeztet, a fedélzet alatti ágyúsor nélkül. A vitorlák azonban nem négyszögletesek, mint várhatnánk, hanem háromszög alakúak, és egy rézsútosan elhelyezkedő keresztrúdról lógnak le, hasonlóan az arab dhow vitorlázatóhoz - effajta vízi járművek még mindig közlekednek az Indiai-óceánon.A karavelláknak azonban két, három és később négy árbocuk volt. Ez a hajótípus valóban az európai és az arab hatások keverékét mutatta. A modern versenyjachtokéhoz hasonló, feszesre húzott, háromszög vitorláival - a korai keresztvitorlás árbocozatú hajóktól eltérően - a széliránnyal kis szöget bezárva is képes volt hajózni. Az utóbbiak ugyanis a legjobb esetben csak a széliránnyal több mint 65 fokos szögben tudták kifeszíteni vitorláikat, és arra voltak ítélve, hogy vagy megkeresik a megfelelő szeleket, vagy állandóan tehetetlenül előre-hátra manővereznek. A konstrukciót a 15. század elejétől a közepéig tökéletesítették a Tengerész Henrik által finanszírozott utak folyamán. Portugália az akkor ismert világ legtávolabbi szélén feküdt, több tízezer kilométernyire Ázsia kincseitől és a fűszerkereskedelem útvonalától, s Henrik egyrészt déli tengeri utat akart találni Ázsiába az észak-afrikai partok ismert határain túl. (Másrészt abban is reménykedett, hogy megtalálja János apostol mesebeli keresztény királyságát.) E küldetés teljesítéséhez nemcsak a hajókat kellett tökéletesíteni, hanem a navigációt, a térképészetet, a csillagászatot és a szelekről, valamint az áramlatokról szerzett tudást is - és ez így is történt egy igen költséges program keretében, amelynek központja a Henrik herceg által alapított navigációs iskola volt Sagresben. A karavellák mintegy húsz-harminc méter hosszúak voltak. Nem alakítottak ki rajtuk nagyobb rakteret, mivel nem kereskedelmi, hanem felfedezőhajók voltak - az űrszondák tengeri megfelelői. Szorosan zárt fedélzetekkel és kis fenékterekkel épültek, s kátránnyal borították őket, hogy a lehető legkevesebb víz szivárogjon be. Később, amikor már erős, új köteleket és drága pamut- vagy vászonvitorlákat tudtak beépíteni, a vitorlázat egyszerűsödött. Így egy-egy hajóhoz elegendőnek bizonyult a huszonöt fős legénység, és hosszabb utat tudtak megtenni a készletek feltöltése nélkül. A sekély merülésű hajók a széllel szemben is tudtak manőverezni. A Portugália délnyugati csúcsán elhelyezkedő Sagresben Henrik által alapított tengerészeti akadémián új navigációs módszereket és a csillagok felhasználásának új módjait fejlesztették ki. Amint a karavellák megkezdték dél felé vezető útjukat és az északi félteke csillagai eltűntek a horizont alatt, használhatatlanná váltak azok a navigációs módszerek, amelyek a Sarkcsillag magasságának az asztrolábiumon leolvasott értékét használták a szélesség meghatározásához. Ehelyett táblázatokat dolgoztak ki, amelyek a Nappal helyettesítették a Sarkcsillagot. A legfontosabb azonban, hogy elkezdődött a módszeres információgyűjtés és térképkészítés. A karavelláktól azt remélték - sőt végül megkövetelték -, hogy részletes hajónaplókkal térjenek vissza útjaikról, s ez nemcsak az Afrika körüli útvonal, hanem az óceáni áramlatok föltérképezését is lehetővé tette. A portugálok rendkívül kockázatos utazásokra vállalkoztak. 1410-ben semmit sem tudtak Afrikának a Boujdour-foktól délre eső részéről (ez a mai Marokkó határán túl fekszik). E ponton túl a kopár partvidék mögött a nagy sivatag húzódott, és a szél, valamint az áramlatok nem kedveztek a visszatérésnek Portugáliába. Úgy tartották, soha senki sem fog visszatérni, aki áthalad ezen a fokon. Henriknek azok az expedíciók hozták meg az első nagy sikereket, amelyek során fölfedezte Madeira szigetét (1419) és az Azori-szigeteket (1431). E part menti szigetek segítségével a legénység biztonságosabban talált utat Észak-Afrikából hazafelé a nyílt tengeren, és elkerülte a kedvezőtlen áramlatokat. Még így is további tizenöt próbálkozás után tudtak az első hajók áthaladni a Boujdour-fokon és délre, Szenegál irányába vitorlázni. Ezekben az évtizedekben Tengerész Henrik kevés támogatót talált költséges felfedezőútjaihoz. 1441-ben azonban, amikorra a karavellatervezés gyorsan fejlődött, hajóinak egyike eléggé délre hatolt ahhoz, hogy kapcsolatot létesítsen az afrikai kultúrákkal. Ez volt az első közvetlen kapcsolat a tengeren keresztül Európa és a fekete Afrika között, és nagy visszhangot váltott ki jóval Portugália határain túl is. Megkezdődött a felfedezések kora. 1460-ban Henrik meghalt, utolsó expedíciója ekkor érte el a Zöld-fokot, melytől még távol esik az a pont, ahol az afrikai partvonal keletre fordul a rnai Nigéria felé. Vasco da Garna azonban még a századforduló előtt megkerülte Dél-Afrikát és elérte Indiát. Különálló kultúrák kerültek kapcsolatba egymással (néha borzalmas következményekkel, amint gyökeret vert a rabszolga-kereskedelem), és megindult a nemzetközi tengeri forgalom. Az apró, remekül megszerkesztett karavelláknak és az új navigációs és térképkészítési szakismeretnek köszönhetően áthaladtunk a történelem egyik fordulópontján.

Otto von Guericke gépezete

Az elmúlt kétezer év legfontosabb találmánya az lehet, amelynek hatása a legszélesebb kört érintette és a legjelentősebb következményekkel járt. Véleményem szerint ez Otto von Guericke 1660-ból származó találmánya, a sztatikus elektromosságot létrehozó gépezet. Bár az elektromos és mágneses jelenségeket sok évszázaddal korábban is észlelték és magyarázták, von Guericke találmánya tudott első ízben elektromosságot előállítani. Ez az egyszerű szerkezet nyitotta meg az utat az elektromosság megértéséhez és alkalmazásához. A következő évszázadokban aztán ezt a masinát viszonylag gyorsan továbbfejlesztették és finomították, elősegítve az elektromosság egyre jobb megértését és gyakorlati alkalmazását. A modern energiatermelés, a távközlés, a számítógépes adatfeldolgozás, a szállítás és szinte minden fontos eszközünk von Guericke találmányából eredeztethető. A mindennapi élet szintjén nehéz elképzelni bármely üzemünket vagy akár a háztartásunkat elektromosság nélkül. Alapvető elméleti felfedezések hosszú sora - például az elektromágnesség vagy az agy bioelektromossága - köszönhető ennek a találmánynak. Amikor majd megismerjük, miként hozza létre az agy saját találmányainak rejtett modelljeit, a magyarázatnak kétségtelenül létfontosságú vetülete lesz az agy saját elektromos tevékenységének szerkezete és működése.

az eke

Ha medvékre, farkasokra, orrszarvúakra vagy tigrisekre gondolunk, érintetlen táj - hegyek, erdők, sivatagok és mocsarak - lakóiként jelennek meg a képzeletünkben. Miért nem tűnnek föl lelki szemeink előtt Berkshire vagy a Napa Valley lankás lejtőin? Természetesen azért, mert e vidékek arculatát már rég megváltoztatta a mezőgazdaság, és innen a vad fajok zöme kiszorult. Hogy történhetett ez meg ilyen mértékben - világszerte - és ilyen gyorsan? Elsősorban egyetlen találmánynak, az ekének köszönhetően. Az emberek valószínűleg legalább harmincezer éve foglalkoznak földműveléssel, de csak attól fogva kezdtek igazán uralkodni a tájon és több évszázada ipari méretekben mezőgazdasági terményeket előállítani, amióta módszeresen föltörik a talajt. A tízezer éve lejátszódott ún. neolitikus forradalom jelentette ennek talán a kezdetét - nem a földművelés kezdeteit, hanem a nagyobb hozamú mezőgazdaság kiindulópontját. Az eke tette lehetővé, hogy az emberek áthágják azt az ökológiai törvényt, miszerint a nagy, erőszakos állatok száma csekély, ugyanis mi vagyunk a legfélelmetesebbek, és mégis hatmilliárd egyedünk él a földön. Az eke átalakította a Föld tájait, és a velünk rokon fajokat "félresöpörte". Jóllehet az első ekék minden kétséget kizáróan korábbi időszakból származnak, mint e könyv kijelölte időkeret - az elmúlt kétezer év -, de ez az eszköz nagyot fejlődött ez idő alatt is, tehát feltétlenül szólni kell róla.

A földművelés - nagy vonalakban - a környezet átalakítása az emberek élelemellátásának növelése érdekében. Erre sok módszer kínálkozik a talaj in extenso föltörése nélkül is, s ezeket minden bizonnyal jóval a neolitikus forradalom előtt alkalmazták. Az egyedi növények termesztése a "kertészkedés", ami magában foglalja a növényvédelmet (a majmok elkergetését éppúgy, mint a rovarokét), a gyomlálást és a szaporítással egybekötött metszést. Az állatokkal való foglalkozás az állattenyésztés, és ennek is sok formája létezik a háziasításhoz (domesztikációhoz) vezető úton. Az ausztrál bennszülöttek például előre megtervezett bozóttüzekkel irányítják a kengurukat. Az ilyen kezdetleges gazdálkodás jelentősen előmozdítja az emberi jólétet, de hozama mindig korlátozott, és a tájat többé-kevésbé érintetlenül hagyja.

A szántóvető földművelők azonban leigázzák a tájat. Az őshonos flórát a csupasz talajig - a puszta alapig - letarolják. Az eredeti táj lényegtelen. Sok tudós fölvetette, hogy Ádám és Éva kiűzetése a Paradicsomból valójában a nagy léptékű mezőgazdaság kezdete, az emberek ugyanis kipusztították az adott helyen élő szarvasokat és gazellákat, s az utolsó jégkorszak idején emelkedő tengerszint elárasztotta a part menti síkságokat. Azok az emberek, akik korábban csak kedvtelésből gondozták a helyi növényzetet, rákényszerültek a teljes munkaidejű növénytermesztésre. Úgy hiszem, hogy Káin Ábel ellen elkövetett gyilkossága a szántóvető földművelés kezdetének szimbóluma: a "szántóvető" megöli a szelíd pásztort. A Genezis szerzői világosan felismerték ennek jelentőségét. Számukra a talaj feltörése - az Isten alkotta táj megváltoztatása - istenkáromlásnak számított. A felszántott talaj tényleg Káin-bélyeg. A szántóvető paraszt és az állattenyésztő közti ősi konfliktus a 20. században is tovább él, amint ezt az Oklahomából származó dal is mutatja: "Ó, a gazda és a pásztor legyen bará-á-át!"

Az első ekék ember vontatta villás faeszközök voltak - vitathatatlanul fáradságos elfoglaltság, mint a legtöbb mezőgazdasági munka, egészen a közelmúltig. Ám minden erőfeszítés ellenére csak alig karcolták meg a talajt. A fejlődés három irányban következett be. Egyre erősebb és többféle anyagot használtak: a vassal borított fát előbb a vas, majd az acél váltotta fel. Később a forma is változott: a favillára vasat szereltek, hogy feltörje a földet, majd olyan vaslemezt, ami meg is forgatta. Végül megnövelték a vonóerőt, melytől az előbbiek használata is függött. Már jóval Krisztus előtt igénybe vették az ökröket, ám később az igáslovak gyorsabbnak és hatékonyabbnak bizonyultak (jóllehet többet ettek, és ezért gazdaságtalanabbak voltak). A kínaiak föltalálták a hámot, így a lovak a megfulladás veszélye nélkül húzhatták a terhet. Igazából azonban a traktor lendítette át modern szakaszába a világot. A traktorok igazolják Isambard Kingdom Brunel mérnöki tudományokról vallott filozófiáját: ha adott erő nem elég a feladathoz, tízszerezd meg és próbáld újra. A kemény agyagtalajt a lovak nem tudják fölszántani, de a traktorok igen. Így például a nagy-britanniai Lincolnshire földjén kétezer évig a birkák legeltek, ma viszont - hála a modern traktoroknak - az egész régióban gabonát és burgonyát termesztenek. Az amerikai prériken ugyanaz történt, csak jóval nagyobb léptékben. Felejtsük el a számítógépet és a távírót, felejtsük el az írást, sőt még a kereket is. A világot az eke változtatta meg.

telekommunikációs technológia

A legjelentősebb a telekommunikációs technológiák felfedezése: a távíró, a telefon és napjainkban az internet. Úgy százötven évvel ezelőttig csak azzal válthattunk szót, aki egy szobában tartózkodott velünk. Legfeljebb lovasfutárral vagy hajóval küldhettünk üzenetet, vagy magunk kelhettünk útra. Az 1790-es évek első optikai távírói megteremtették a gyors távolsági hírközlést, legalábbis a rendszert kiépítő kormányzatok számára; a közember azonban nem juthatott hozzá. Az 1840-es években azután az elektromos távíró tette lehetővé, hogy nagy távolságokra, nagyon gyorsan jussanak el az üzenetek. Ez jelentős lépésváltás volt, noha eltartott egy ideig, amíg társadalmi következményei nyilvánvalóvá váltak. Először a távírókezelők lettek az új határvidék pionírjai: valahogy úgy jöhettek egymással össze, ahogy ma az internetes csevegőhelyeken lehetséges, játszhattak a kábeleken keresztül, és így tovább. Számos esküvővel végződő románc szövődött. A nagyközönség természetesen még mindig ki volt rekesztve, és a technika valós előnyeiben nem részesülhetett egészen az 1870-es évekig, a telefon föltalálásáig. Napjainkban - legalábbis a fejlett világban - természetesnek vesszük, ha a világ másik felén élő emberekkel beszélni tudunk. Egy munkanap folyamán sokan több időt töltünk el embertársaikkal közvetett úton, mint szemtől szemben. A telekommunikációs technológia mindenütt jelenvalósága kultúránk része. Televíziót nézünk, telefonokat, faxberendezéseket és - egyre növekvő mértékben - internetet használunk, szinte magától értetődő természetességgel. Ha a legkorszerűbb technikai eszközök legfőbb ismérve, hogy már-már megkülönböztethetetlenek a varázslattól, akkor a fontos technikai eszközök fő ismérve az észrevétlenség - fel sem tűnik, amikor használjuk. A telekommunikációs technika jelentőségét ezért oly könnyű figyelmen kívül hagyni, illetve alábecsülni.

villanymotor

A villanymotor, minden olyan megjelenési formájával együtt, amelyben az elektromosság mechanikai mozgást hoz létre. Az ipari forradalom a közösségi termelő- és munkahelyekre korlátozódott egészen addig, amíg a viszonylag kis méretű és tiszta villanymotor lehetővé nem tette jótékony hatásának otthoni alkalmazását: hűtés, takarítás, légkondicionálás, hatékonyabb fűtés, szórakoztatás, tömeges adattárolás, otthoni gyógyászati kezelés és kényelmesebb személyi közlekedés. Való igaz, e jótétemények nagy része - az egyszerűbb technológiáknak köszönhetően - már korábban is jelen volt a háztartásban, például a gravitáció működtette vízvezeték-hálózat vagy a konvekciós szellőztetés formájában, de a villanymotor tette ezeket igazán elterjedtté. Nyugati életformánk átalakulása mélyreható volt, és teljesen megváltoztatta elvárásainkat arról, hogyan illeszkedjék testünk a környezetünkbe. Kérdés: milyen árat követel majd a számítógépes forradalom, ha oly módon lép be életünkbe, ahogyan a villanymotor révén az ipari forradalom?

nyomdagép

Az elmúlt kétezer év legjelentősebb találmánya a nyomdagép. Amikor William Caxton a 15. században megjelentette a Canterbury meséket az akkoriban feltalált nyomdagépen, drámai mértékben fölgyorsította az emberi kultúra elválását a természettől. Azt a szerepet, amit a szájhagyomány töltött be a természeti folyamatokról tapasztalati úton szerzett ismeretek továbbadásában, ettől kezdve a nyomtatott szavak vették át.Ez az újítás két irányt jelölt ki. Elkezdhettük módszeresen fölhalmozni a tudást, hogy uralkodjunk a természeten, s ily módon megszabadulva a kulimunkától, fölszabadíthatjuk képzelőerőnket. Ezzel egy időben a természetről alkotott képünk is megváltozott: kezdtük alig többnek tekinteni, mint mechanizmusok összességének, amelyet saját céljainknak megfelelően manipulálhatunk. Ennek az lett a következménye, hogy ténylegesen megkezdődött a "természet leigázása". Most kettős "termést" takarítunk be: egyrészt az írott kommunikáció lehetősége az internet révén mérhetetlenül megnövekedett másrészt végtelenül lepusztítottuk bolygónkat, amely - a dolgok jelenlegi állása szerint - nem fog már sokáig eltartani bennünket. Valamennyien tudatában vagyunk a válság kézzelfogható jeleinek: ilyen a globális fölmelegedés, a kémiai környezetszennyezés, az élet fönntartásához nélkülözhetetlen rendszerek leromlása, a fajok kihalása és a bolygó túlnépesedése.Föl tudjuk-e használni a két következmény egyikét arra, hogy megmentsen bennünket a másiktól? Embertársainkkal korábban sosem tapasztalható mértékben létesíthetünk kapcsolatot. De mi a helyzet a természettel? Föl tudjuk-e használni tudásunkat arra, hogy helyreállítsuk a kölcsönös függőség kötelékeit köztünk és bolygótársadalmunk más tagjai között azért, hogy ne legyünk többé kizsákmányolók és felelősségteljes résztvevőkké váljunk abban a kreatív drámában, amelynek mindnyájan szereplői vagyunk? Képzelőerőnket fölhasználva meg tudunk-e szabadulni attól a kulturális torzulástól, ami abból ered, hogy a természetet felcseréltük a papírra vetett jelekkel?