2011. április 22., péntek

teleszkóp

Galileo Galilei áttelepült firenzei, a padovai egyetemen tanított. Ő a teleszkóppal, az éjszakai égboltot fürkészte. Szétszedte távcsövét, újraépítette, javított rajta, és valamivel többet látott. Amit látott, megváltoztatta világképünket. Felfedezte, hogy a Nap saját tengelye körül forog, a Vénusz a Nap körül kering, a Holdon hegyek és völgyek húzódnak, a Jupiternek négy holdja van, a Tejút pedig megszámlálhatatlan csillagból épül föl. Teljesen nyilvánvaló lett, hogy a jó öreg ptolemaioszi világkép téves. Kopernikusznak és Keplernek igaza volt: nem a Föld a világegyetem központja, és nem volt visszaút. Nekiláttunk a világűr fölfedezésének.

2011. április 2., szombat

káoszelmélet

A káoszelmélet arra tanít bennünket, hogy még a legkisebb cselekedeteinknek is fölerősített hatásai vannak. Napjainkban ez minden korábbinál nyilvánvalóbb. Ha egy nagy térképet nézegetünk, amely hatvanegyezer, világszerte szétszórt internet-routert ábrázol és útjára bocsátunk egy szikrát, egy ötletet, és egy más országbeli személy újra meg újra megismétli ezt az ötletet, egészen addig, amíg az elektronikus csevegés szerzetesek kántálásához kezd hasonlítani. A spiritualista Jane Robertsszel, azt írta egyszer: "Olyannyira részei vagyunk a világnak, hogy legkisebb cselekedetünk hozzájárul a létezéséhez. Lélegzetünk megváltoztatja a légkört. Találkozásunk másokkal megváltoztatja életük szövetét és azok életét, akik érintkezésbe kerülnek velük."