2010. július 31., szombat

a kengyel és a hám

Bármilyen földhöz ragadtnak is tűnhet, a lónak köszönhetünk két olyan technikailag igénytelen találmányt, amely a világ szinte valamennyi nagy civilizációjának fejlődésében felmérhetetlen szerepet játszott: ez a kengyel és a hám.
A kengyel egészen a Kr. u. első évszázadokig ismeretlen volt, de mihelyt széleskörűen elterjedt a használata, a lovas katonák szabadon forgathatták a lándzsát, az íjászok pedig némi gyakorlás után a nyeregből is ki tudták lőni a nyilaikat. Ez nemcsak azt tette lehetővé, hogy gyakorlatlan, földművelő parasztokat is besorozhattak lovasnak, hanem a korábbinál nagyobb védelmet nyújtó páncélzatot is használhattak. Az utóbbi miatt erősebb lovak tenyésztésébe fogtak, amelyek elbírták a lovag és a fegyverzet súlyát. Észak-Európában a középkorban igáslovak váltották fel a szarvasmarhákat a szántásban és a tehervontatásban, és kezdetét vette, amit Juliet Clutton-Brock 1992-es Horse Power (Lóerő) című könyvében lókorszaknak nevez. E könyv szerzője szerint a gyökeres változások nem csupán a kengyel elterjedése miatt következtek be, hanem a hám feltalálásának is köszönhetően. Ez utóbbit a nyakszíj helyett használták a ló befogási módszereként, így lehetővé téve, hogy a lovak nagyobb hatékonysággal húzzák a terheket.
Lynn White az 1962-ben közreadott, Medieval Technology and Social Change (A középkori technológia és a társadalmi változás) című tanulmányában amellett érvelt, hogy e változások következtében a ló döntő szerepet játszott a civilizáció fejlődésében: tőle függött a távolsági közlekedés, a mezőgazdaság, az ipar, a hadviselés, a vadászat, a lovagi intézmény - valójában a feudális társadalom egész felépítése. Egyik nagyhatású, provokatívabb állítása szerint sok földművelő paraszt, aki korábban kis tanyákon élt a földjei közelében, két-háromszáz családból álló falvakba kezdett tömörülni. Ezenkívül természetesen a lovagok seregei nekivághattak a világnak, és nemzetek sorsát megváltoztató csatákba bocsátkozhattak.

2010. július 9., péntek

A harminchárom éves, angol protestáns kalendárium 2.rész

Az 1580-as években a 77. hosszúsági kör mentén húzódó lakott területek (az Antillák, Peru stb.) spanyol - ebből következően - katolikus fennhatóság alatt álltak. Ahhoz, hogy elragadják Isten hosszúsági körének egy részét és megalapítsanak egy Új-Albiont, ami lehetővé tenné számukra a rivális "tökéletes keresztyén naptár" bevezetését, Anglia különféle expedíciókat vezetett, amelyeket a történészek azóta is félreértelmeznek: azt gondolják, hogy csupán új területek és új termékek felkutatása céljából indultak útnak. A valódi indíték egészen más volt: a kalendáriumi meridián egy darabjának elragadása azért, hogy a Gergely-naptárnál jobb kalendáriumot vezethessenek be, olyan fegyvert, amellyel a protestantizmus oldalára állíthatják a tétovázó keresztény európai államokat. 1585-ben, az előző évben vezetett előkészítő expedíció után, az angol gyarmatosítókat elküldték a mai Észak-Carolina partja mentén fekvő Roanoke-szigetre. Az ún. Elveszett kolónia furcsa hely volt ahhoz, hogy innen kezdjék az Újvilág gyarmatosítását, viszont kitűnő helynek számított a hosszúság meghatározásához szükséges csillagászati vizsgálatok elvégzéséhez és ily módon annak eldöntéséhez, milyen messze kell lennie Új-Albionnak a szárazföld belsejében. Ehhez hasonlóan a James folyón 60 mérföldre fölfelé fekvő Jamestown-sziget 1607-es kiválasztása pihent agyú ötletnek tűnik a letelepedés szempontjából. Miért nem kint a Chesapeake-öbölben és a helyi algonkinok támadásaitól távol kerestek megfelelő területet? A választás azonban értelmet nyer, ha azt a mindennél fontosabb szükséget tekintjük, hogy megszerezzék Isten hosszúsági körének egy darabkáját. Az angoloknak sikerült megvetniük a lábukat a talpalatnyi helyen, Old Virginny növekedett, és később más gyarmatosítók érkeztek Új-Angliába, s Új-Amszterdamot is elragadták a hollandoktól. Ezek a későbbi haszonelvű fejlemények azonban nem tükrözik jobban a Roanoke- és a Jamestown-szigetre vezetett angol expedíciók eredeti célját, mint az, miszerint az Eiffel-tornyot azért építették, hogy támasztékot nyújtson a most a csúcsán álló sok rádióantennának.
Végül az angolok nem fedték fel Raleigh amerikai kalandjainak és a balvégzetű Jamestown-kolóniába irányuló hatalmas befektetés elsődleges motivációját, és mindez a mai napig tulajdonképpen tisztázásra vár. De ha az angolok soha nem találták volna fel a be nem vezetett 33 éves protestáns kalendáriumukat, akkor az USA nem létezne jelenlegi formájában, és a tudomány, a technika és a kultúra az elmúlt néhány évszázadban teljesen más irányba fejlődött volna.