Az érzéstelenítés szerény kezdetekből nőtt ki. A koponyalékelést (lyukat fúrtak a páciens koponyájába, hogy kiengedjék a gonosz testnedveket) végző inka varázslók kokaleveleket rágtak, majd a sebbe köpték: hatékony helyi érzéstelenítés. A kokainnak a szervezetre gyakorolt hatását Sigmund Freud tanulmányozta, de a kokain helyi érzéstelenítőszerként való felhasználását a sebészetben Freud egyik munkatársának, az amerikai szemésznek, Carl Kollernek tulajdonítják, aki 1884-ben folyékony kokaint használt a szem ideiglenes elzsibbasztására. Azóta többtucatnyi helyi érzéstelenítő vegyületet fejlesztettek ki és használtak a célból, hogy időlegesen blokkolják a perifériás idegek és/vagy a gerincvelő felőli vezetést. A helyi érzéstelenítőket általában folyékony formában injektálják be, és molekuláik specifikusan kötődnek az injekciós hely közelében a neuronnk axonmembránjában elhelyezkedő nátriumcsatorna-fehérjékhez, így lényegében nem gyakorolnak hatást az agyra. Ezzel ellentétben az általános érzéstelenítők gázok, és figyelemre méltó módon hatnak az agyra. A tudat kiiktatódik, míg más agyműködések érintetlenek maradnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése