a kengyel és a hám

Bármilyen földhöz ragadtnak is tűnhet, a lónak köszönhetünk két olyan technikailag igénytelen találmányt, amely a világ szinte valamennyi nagy civilizációjának fejlődésében felmérhetetlen szerepet játszott: ez a kengyel és a hám.
A kengyel egészen a Kr. u. első évszázadokig ismeretlen volt, de mihelyt széleskörűen elterjedt a használata, a lovas katonák szabadon forgathatták a lándzsát, az íjászok pedig némi gyakorlás után a nyeregből is ki tudták lőni a nyilaikat. Ez nemcsak azt tette lehetővé, hogy gyakorlatlan, földművelő parasztokat is besorozhattak lovasnak, hanem a korábbinál nagyobb védelmet nyújtó páncélzatot is használhattak. Az utóbbi miatt erősebb lovak tenyésztésébe fogtak, amelyek elbírták a lovag és a fegyverzet súlyát. Észak-Európában a középkorban igáslovak váltották fel a szarvasmarhákat a szántásban és a tehervontatásban, és kezdetét vette, amit Juliet Clutton-Brock 1992-es Horse Power (Lóerő) című könyvében lókorszaknak nevez. E könyv szerzője szerint a gyökeres változások nem csupán a kengyel elterjedése miatt következtek be, hanem a hám feltalálásának is köszönhetően. Ez utóbbit a nyakszíj helyett használták a ló befogási módszereként, így lehetővé téve, hogy a lovak nagyobb hatékonysággal húzzák a terheket.
Lynn White az 1962-ben közreadott, Medieval Technology and Social Change (A középkori technológia és a társadalmi változás) című tanulmányában amellett érvelt, hogy e változások következtében a ló döntő szerepet játszott a civilizáció fejlődésében: tőle függött a távolsági közlekedés, a mezőgazdaság, az ipar, a hadviselés, a vadászat, a lovagi intézmény - valójában a feudális társadalom egész felépítése. Egyik nagyhatású, provokatívabb állítása szerint sok földművelő paraszt, aki korábban kis tanyákon élt a földjei közelében, két-háromszáz családból álló falvakba kezdett tömörülni. Ezenkívül természetesen a lovagok seregei nekivághattak a világnak, és nemzetek sorsát megváltoztató csatákba bocsátkozhattak.