az indo-arab számrendszer - 2.rész

Az indo-arab számrendszer jelenlegi formája lényegében a 6. században alakult ki. Nélküle Galilei nem tudta volna a természetet mennyiségi szempontból tanulmányozni - ezt hívjuk ma tudománynak -, és nem lett volna számításrendszerünk, a szóban forgó időszak másik nagy találmánya. Az indo-arab számrendszer lehetővé teszi az emberek számára - akiknek veleszületett nyelvérzékük, de csupán nagyon primitív számérzékük van -, hogy nyelvileg bármely nagyságrendű számot a lehető legpontosabban fejezzenek ki. Napjainkban szinte az egész életünket befolyásolja, hogy milyen hatékonyan és pontosan tudunk bánni a számokkal. Igaz, sok fárasztó számítást jelenleg számítógépekkel végzünk, de az indo-arab számrendszer nélkül számítógépeink sem lennének.

a kosár

Úgy gondolom, sokat kellene keresgélnünk, hogy a kosárnál jelentősebb találmányt találjunk. Olyasvalami nélkül, amelybe gyűjtögetni lehet, nem alakulhat ki valamelyest is fejlett gyűjtögető társadalom - se otthon, se munkamegosztás, se emberiség.

a város

A modern városnak jelentős az információtároló és -visszakereső szerepe. Mielőtt a különféle hálózatok és a távírók megjelenése fölgyorsította az információáramlást, a városok hozták fizikailag közelebb egymáshoz az információkat, és rendezték azokat úgy, hogy érthetőek legyenek. Nem erőltetett, ha úgy képzeljük el az eredeti városi céheket, mint a kollektív tudat tárolóeszközének fájlkönyvtárait, amelyek összekapcsolják és a megfelelő rekeszekbe helyezik az eltérő szakismereteket és tudásalapot. Természetesen a város nem a szó szoros értelmében vett találmány, legalábbis a találmányokról alkotott hagyományos felfogásunk szerint. Sokféle találmány végeredménye, és ha e találmányok közül bármelyik hiányozna, nem létezhetne az általunk ismert modern város.

a 20. század végi egészségügyi ellátás

Vegyék számba életüket, és képzeljék el, milyen lett volna a 20. század vége egészségügyi ellátás nélkül. Még mindig élnének-e? Meglepően nagyszámú ember arca komorul el, és ismeri el, hogy nem. Én sem élnék, az egészen biztos. Vannak orvosi technikák, vannak antibiotikumok, de vannak vitamintabletták is és (a ráfordítás-haszon arányt tekintve bizonyos szempontból az összes közül a legcsodálatosabb módon kifizetődő) a szappan - mivel az orvosok szappannal mosnak kezet.

az érzéstelenítés - 7.rész

Az anesztézia kritikus hatásainak természetében a kvantumtermészet jelentős támpont lehet. Több divatos tudatelmélet kvantumállapotokat feltételez az agyban, és mivel történelmileg felismerték, hogy a tudat az információfeldolgozás jelenkori előőrse, a kvantumszámítógépek eljövetele elkerülhetetlenül kvantumfolyamatként vizsgálja az elmét. Az anesztézia mechanizmusa azt sugallja, hogy ez az összehasonlítás több lesz puszta metaforánál.

az érzéstelenítés - 6.rész

Az érzéstelenítőgázok különösen gyenge kvantummechanikai erők, ún. London-féle diszperziós erők által oldódnak a hidrofób zsebekben. Ezek a gyenge erők magyarázzák a könnyű megfordíthatóságot: amint elzárják az érzéstelenítőgáz áramlását, a koncentráció lecsökken a légzőkörben és a vérben, az érzéstelenítőmolekulák óvatosan kiszippantódnak a zsebekből, és a páciens felébred. Gyenge, de hatással levő London-féle kvantumerők érzéstelenítőszerek hiányában is előfordulnak a hidrofób zsebekben, és befolyásolják a normális fehérjemozgást és -alakot. Logikus következtetés, hogy az érzéstelenítők megzavarják az agyfehérjék hidrofób zsebeiben előforduló kvantumhatásokat.

az érzéstelenítés - 5.rész

A belélegzett érzéstelenítőgáz molekulái áthaladnak a tüdőn és a véren az agyba. Rossz vízoldékonyságuk miatt a vér alig tudja lekötni őket, az érzéstelenítőanyagok viszont jól oldódnak egy bizonyos, az olívaolajjal rokon jellegű, lipidszerű környezetben. Kiderült, hogy az agy tele van ilyen anyagokkal, mind a lipidmembránokban, mind a bizonyos agyfehérjékben található apró, vízmentes (hidrofób), lipidszerű zsebekben. Rövidre fogva a történetet, az 1980-as években Nicholas Franks és William Lieb a londoni Imperial College-ban cikkek sorában kimutatták, hogy az érzéstelenítőanyagok elsősorban többféle agyfehérje e parányi hidrofób zsebeiben hatnak. Az érzéstelenítőkötés rendkívül gyenge, és a zsebek csupán minden egyes fehérje térfogatának ötvened részét teszik ki, így nem tisztázott, miért van ilyen látszólag minimális interakcióknak ennyire jelentős hatásuk. Franks és Lieb az sugallja, hogy egy érzéstelenítőmolekula puszta jelenléte zsebenként és fehérjénként fizikailag meggátolja a fehérje feladatának ellátásához nélkülözhetetlen alakváltozását. A későbbi tények azonban azt mutatták, hogy bizonyos más gázmolekulák el tudják foglalni ugyanezeket a zsebeket anélkül, hogy anesztéziát okoznának (ténylegesen halált vagy görcsöket okoznak). Az érzéstelenítőmolekulák puszta "ottléte" nem szolgál magyarázatul az anesztéziára. A zsebekben le kell játszódniuk bizonyos természetes folyamatoknak, amelyek kritikusak a tudat szempontjából, és amelyeket megzavarnak az érzéstelenítőszerek. Mik lehetnek ezek?