a Volta elem - 2.rész

Volta készülékét részben hatalmas gyakorlati jelentősége miatt tarthatjuk vonzónak, részben, mert megnyitotta előttünk a fizikai jelenségek olyan világát, amelyek önmagukban megváltoztatták a világegyetemről alkotott felfogásunkat. El kell ismerni, nem volt derült égből villámcsapásként ható találmány; Volta kortársainak részeredményeiből állt össze. Valahol benne rejlik a nagyságról szóló tanulság.

a Volta elem - 1.rész

A sztatikus elektromosságot minden bizonnyal ismerték a görögök is, de különösebben nem foglalkoztak vele. 1745-ben, amikor Pieter van Musschenbroek megépítette és kisütötte az első leideni palackot, majdnem megölte magát. Ő keltette életre az elektromosság tanulmányozását is. Azonban Volta találmánya, a Galvani elektrokémiai megfigyelései által inspirált folyamatos áramforrás volt az, amely forradalmasította a technikát és a fizikát. Nélküle Hans Christian Oersted nem tudta volna bizonyítani, hogy az elektromosság és a mágnesség ugyanannak az erőnek a két különböző megjelenési formája. Az elektrokémia önmagában is kulcsot szolgáltatott minden anyag elektromos természetéhez. És természetesen Volta eleme volt az előfutára minden elektromos eszköznek, amely az elmúlt két évszázadban átalakította a világot.

nyilvános kulcsú rejtjelező rendszerek - 3.rész

Lenyűgöző, hogy nyilvánosan felhasználhatja a számát, anélkül hogy felfedné. A józan ész azt mondja nekünk, hogy ha a számot mindenki és minden eszköz előtt titokban tartja, akkor nem lehet semmi haszna, viszont, ha valahogy felfedi, akkor sebezhető. Végül is egy számot leírni nem nagy ördöngösség. Ha egy számot leírt valamilyen hivatal, akkor többé az már nem az Ön tulajdona. A számot és a hamisítványát nem lehet megkülönböztetni. Egyenlőek, azonosak. Ez a józan érvelés, ha a szám felfedezéséből származó veszélyekre gondolunk, a PKC azonban azt bizonyítja, hogy a józan ész csődöt mond, ha a számot akkor is hatékonyan használhatjuk, ha nem fedjük fel. Végül bámulatra méltó, hogy e használati lehetőségek közé tartozik a magánjellegű intézkedés, a hitelesítés és az értékhordozás.

nyilvános kulcsú rejtjelező rendszerek - 2.rész

Bámulatra méltó, hogy Ön, bárki, egyetlen személy egyáltalán "birtokolhat" egy számot. Ez nem az állam által a személyhez rendelt szám, mint amilyen a társadalombiztosítási azonosító szám vagy az európai országokban oly népszerű személyi szám. Nem is a természet megszabta azonosító, mint a DNS elemeinek sorrendje, az ujjlenyomat vagy bármilyen más, számmal kifejezhető biometrikus érték. Nem is a hagyományok vagy a polgári jog által szentesített név (ami tulajdonképpen ugyancsak számnak tekinthető), mint például a családi név vagy a márkanév. Amikor egy nagyon nagy számot kiválaszt, biztos lehet benne, hogy ez kizárólag az Ön száma lesz. Ezt a számot nem az Ön testi sajátosságai határozzák meg, de nem is egy kifürkészhetetlen szándékú hivatal adja. Ez a szám az Ön elméjében született, megismert, azt akarja, hogy legyen egy száma.

nyilvános kulcsú rejtjelező rendszerek - 1.rész

A nyilvános kulcsú rejtjelező rendszereknek (Public Key Cryptosystems - PKC) három csodálatra méltó sajátossága van: biztosítja a megfelelő titoktartást, lehetővé teszi a tökéletes azonosítást, és megbízható értékhordozóként szolgálhat, mint annak idején az arany. A PKC egy csapásra átalakította az információs és hálózati technológiáról alkotott aszimptotikus eredményű látásmódunkat: az 1984-ben felvázolt vízió helyett megnyílt a vonzó kibertér, ahol nem vész el az identitás és a magánszféra, jóllehet józan eszünk (és Orwell is) az ellenkezőjét sugallja.

nyomtatás általánosságban

Hát nem magától értetődő, hogy a nyomtatás - beleértve az írott szöveg nagyarányú sokszorosításának minden formáját, a kézi készítésű fabetűktől a számítógépig és a szövegszerkesztő programig, amelyet e szöveg írásához is használunk - az elmúlt kétezer év legjelentősebb találmánya? A nyomtatás közvetlenül vezetett az analfabetizmus tömeges méretű felszámolásához, a demokráciához, a tudományos forradalomhoz, a kibervilág jelenségeihez és sok más jó dologhoz.
Általánosabb megjegyzés. Megfigyelhető, hogy a hozzánk intézett kérdésre adott válaszok zöme azt sugallja, hogy az elmúlt kétezer év legjelentősebb találmánya - bármi volt is az - történetesen éppen az elmúlt száz évben született meg. Nem tükröz ez valami téves kronocentrizmust -, vagyis azt az irracionális hitet, hogy micsoda szerencse a történelem legfontosabb időszakában élni? Figyelembe véve, hogy az emberek mindig is találtak fel új dolgokat, nem valószínűtlen az, miszerint a legfontosabb találmányok közül ilyen sok egyetlen röpke században született a húszból? Nem lenne logikusabb feltételezni, hogy véletlenszerűen oszlanak el a teljes húsz évszázad folyamán? Még ha beszámítjuk a népességnövekedést és azt a lehetőséget, hogy a technológiai képzelőerő (a képzőművészetivel és az irodalmival ellentétben) hatékonyabbá vált az idők folyamán, nem rövidlátó nézőpont-e azt képzelni, hogy az a század, amelyben éppen élünk, hússzor találékonyabb, mint az összes többi? Talán négy- vagy ötször találékonyabb, de még ez is túlzás lehet.

az elektroncső

Az elektronikus korszak születésének éve 1915, amikor is az amerikai Lee de Forest feltalálta az elektroncsövet. E találmány nélkül legtöbben meg sem születtünk volna. Elektronika nélkül ez a bolygó nem tudná eltartani azt a sok embert, akik Nyugaton élnek. Képtelenek lennénk kommunikálni, számítógéppel dolgozni, termékeket előállítani. Nem lenne rádió, tv, számítógépek, internet, modern orvostudomány, műszaki tudomány, bármiféle nemzetközi utazás, atomenergia és szinte semmi, amit jelenleg magától értetődőnek veszünk. Valójában fajunk és civilizációnk fejlődése megtorpant volna.
Az izzókatódos csövet hamarosan követte a John Bardeen és William Shockley által 1948-ban feltalált tranzisztor, amely a személyi számítógép alapjául szolgált.