a tudományos módszer - 4. rész

A tudomány nem minden területe ért meg még erre a módszerre az 1600-as években. Robert Boyle megpróbált rendet és világosságot teremteni az alkimisták jelentős munkájában (amelyet homályba burkolt a "tolvajnyelv"), de a kémia még nem állt készen olyanféle tisztázásra, amelynek más területek alávetették magukat. Ráadásul új eszközök (a mikroszkóp és a látcső) az Újvilágot fölfedező utazásokkal együtt tények és minták áradatát ontotta, amelyek még nem tudtak beilleszkedni egy összefüggő egészbe. Az ilyen munka elterjedése és bírálata - ami szintén nélkülözhetetlen része a modern tudományos módszernek - az erre a célra alapított intézmények létét követelte meg. A 17. század vége előtt társaságokat alapítottak Európa-szerte, amelyek arról váltak híressé, hogy a tudományos eredményeket érthető nyelven tették közzé. Ennek alapján mások megismételhették és ellenőrizhették a kísérleteket és fölfedezéseket.

a tudományos módszer - 3. rész

Isaac Newton Philosophiae Naturalis Principia Mathematica (1687) című művét általában a 17. századi tudományos forradalom betetőzéseként tartják számon, a módszeres, rendszerezett és empirikus tudomány nagy áttöréseként, noha Newton előtt is nagy sikereket könyvelhettek el az élettan (például Vesalius Itáliában és Harvey Angliában), valamint a csillagászat területén.

a tudományos módszer - 2. rész

A tudományos módszer felfedezését nem lehet egyetlen embernek tulajdonítani vagy egy bizonyos időponthoz kötni. Noha Roger Bacon (kb. 1220-1292) egyik elkötelezett és korai harcosa volt a kísérletezésnek, Francis Bacon foglalta szabályba az empirikus megfigyelés rendszerét a 17. század elején. Ez röviden összefoglalva négy lényeges lépésből áll: (1) a probléma meghatározása, (2) az idevágó adatok összegyűjtése, (3) hipotézis fölállítása az adatok alapján és (4) a hipotézis empirikus tesztelése.

a tudományos módszer

A tudományos módszernek köszönhetően jött létre a világot átalakító tudomány és technika. A tudományos módszer megfigyelésből vagy kísérletből származó empirikus adatokra támaszkodik. A görögök egykor azt hitték, hogy a világegyetem rendezett struktúra, és szabályos mintákat mutat. Ezt a gondolatot először a milétoszi Thalész fejtette ki a Kr. e. 6. században. Arisztotelésznek (Kr. e. 4. század) tulajdonítják, hogy saját megfigyeléseire alapozva kifejlesztette a természeti világ rendszertanát. A megfigyelés központi szerepet játszott a csillagászatban is: Hipparkhosz, az antik világ legnagyobb megfigyelő csillagásza (Kr. e. 146-127 között tevékenykedett), a világegyetem heliocentrikus elképzelését saját megfigyelései alapján vetette el. Leginkább a tavaszpont precessziós mozgásának fölfedezéséről ismert. A görögök azonban nem folytattak ellenőrzött kísérleteket, ami a tudományos módszer nélkülözhetetlen része a tudomány más területein, például a fizikában.

távcső

A távcső feltalálása, majd tökéletesítése és használata Galilei által a modern tudományos módszer születését jelezték, és előkészítették a terepet a világegyetemben elfoglalt helyünk drámai átértékelésére. E technikai eszköz meggyőzően tárta föl, hogy mennyivel nagyobb az univerzum, mint amennyi puszta érzékeinkkel észlelhető. És ez a felismerés idővel elvezetett dinamikus, táguló világegyetemünk korábban nem gondolt hatalmas méreteinek feltételezéséhez, megmutatva számunkra, hogy galaxisunk csupán egy a megszámlálhatatlan többi közt, és bevezetett bennünket az egzotikus asztrofizikai képződmények gazdagságába.

A szelekció általi evolúció

A szelekció általi evolúció magában foglalja a természetes kiválasztódást, a szexuális szelekciót és azokat a kiválasztó folyamatokat, amelyek kulturális evolúciót gerjesztenek. Ez nyújtja a legjobb magyarázatot arra, mik vagyunk, honnan jöttünk és az élet természetére a világegyetem többi részén. Azt is megmagyarázza, miért találunk föl, és miért hisszük, hogy az itteni listán leírt találmányok jelentősek. Ez az a találmány, amely megmagyarázza a találmányt.

lencse

A lencse segítségével időben és térben egyaránt távolabbra tekinthetünk. Nélküle nincs optikai távcső, következésképpen a bolygók, a Naprendszer, a galaxisok vagy a világegyetem modern felfogása sem alakulhatott volna ki. Nem lenne fénymikroszkóp, következésképpen a mikroorganizmusok, a sejtek, a kromoszómák, a gének vagy az agy modern fogalma sem született volna meg. Nem lenne fénykép vagy mozgófilm, helyeket és korokat legfeljebb festők és írók közvetítésével ismerhetnénk meg.